Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

A Bizony Ákos vezette függetlenségiek 1911. november 5-i gyűlésükön úgy határoztak, hogy ezúttal félreteszik a pártpolitikát és Miskolc város érdekeit szem előtt tartva nem állítanak Szentpáli polgármester ellen jelöltet. Újból emlékeztettek a függetlenségiek arra az ominózus 1901. évi választásra, amikor a város akkori polgármestere, Soltész Nagy Kálmán és Bizony Ákos került keresztbeszavazások eredményeként az országgyűlésbe. „Egyszer már megpróbáltuk ezt: 1901-ben, amikor Bizony Ákost és a volt polgármestert: Soltész Nagy Kálmánt küldtük föl képviselőnek. Most megismétlődik a tíz év előtti eset: az északi kerületet Bizony Ákos képviseli, a déli kerület képviselője a mostani polgármester: dr. Szentpáli István lesz.

399

" A központi választmány 1911. november 14-ére tűzte ki a választás napját. Helyszínnek, mint az előző két déli kerületi választás alkalmával a régi református gimnáziumot jelölték, választási elnök Vidats János lett, alelnök Hodobay Sándor. A küzdelem nélküli választás még sem múlt el politikai „felhang" nélkül. 1911. november 5-én tartotta Szentpáli István a programbeszédét a Korona szállodában. A függetlenségiek igen sérelmezték, hogy a munkapárt nekik meghívót nem küldött, mi több be sem eresztették őket a Koronába, amiből kisebb tumultus keveredett. Maga a választási aktus igen rövid volt. Vidats János elnök 8 órakor megnyitotta a választást, jelezve, hogy dr. Szentpáli István az eddigi egyetlen szabályosan ajánlott jelölt. Majd az eljárást félórára felfüggesztette az esetleges további jelölések végett. A fél óra leteltével, mivel más jelölés nem érkezett, a gimnázium udvarra nyíló ajtajában megjelent és a pártállástól függetlenül összeverődött sokaság előtt, hangos éljenzések közepette bejelentette Szentpáli polgármester győzelmét. Az így megválasztott képviselőért követeket küldtek. Az egybegyűlt polgárság előtt, a gimnáziumba érkezett Szentpáli Istvánnak Vidats János átadta a mandátumot. Az 1910. évi országos képviselőválasztások, a visszalépés és az elhalálozások utáni pót-pót választások, ezzel az időközi szavazással már évekre meghatározták Miskolc város két kerületének képviseletét. Végül is a forró és szenvedélyektől sem mentes korteshadjáratok után Miskolc méltán lehetett büszke az utolsó két szavazásra, hiszen a jelöltek személye és a városi érdek félre tudta állítani a pártpolitikát. Bizony Ákos megválasztását hagyományos munkapárti szava-