Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
gatási, adminisztrációs központ szintén Diósgyőr volt, a kolónia lakóitól majd 5 km-re. Az újból fellángoló elválási mozgalom miatt tehát az „anyatelepülés" vezetése válaszút elé került. 1909. július 10-én viharos tanácsülést tartottak Diósgyőrben 374 , amin az újdiósgyőri kolónia különválás! mozgalma volt az egyetlen napirendi pont. Hosszas, szenvedélyes vita alakult ki Diósgyőr jövőjéről és lényegében három verziót kellett a tanácsnak megfontolnia: 1. Nem állnak útjába a kolónia törekvéseinek. Ebben az esetben Diósgyőr magára marad. Mivel a település területe mezőgazdasági művelésre nagyobbrészt alkalmatlan önálló ipar hiányában menthetetlenül visszafejlődik, végleg eltűnik az említésre méltó települések sorából. 2. A különválást megakadályozandó Diósgyőr alakuljon át rendezett tanácsú várossá. Ez azonban évi 12 000 korona többletköltséget jelentene a községre nézve, amit nem biztos, hogy a polgárok többsége vállalna. 3. Diósgyőr, nevének megtartása mellett külvárosként Miskolchoz csatlakozzék. A tanács a harmadik verziót fogadta el és döntése eredményeképp egy 24 tagú bizottság felállítását kezdeményezte, mely a tárgyalásokat majd megkezdi a miskolci féllel. 1909. július 20-án újabb tanácskozásra gyűlt össze Diósgyőr vezetése, amit a lobogó elszakadási-egyesülési mozgalmak miatt Haller József, a miskolci járás főszolgabírája hívott össze. Haller felszólalásában kifogásolta, hogy Diósgyőr mozgalmáról „elfelejtette értesíteni" a járási elöljáróságot. Egyértelművé tette, hogy a megye nem nézi jó szemmel sem az egyik, sem a másik mozgalmat, bár a vasgyári törekvéseket megérti, az „anyatelepülés" egyesülési mozgalmát azonban semmiképp sem hajlandó elfogadni: „Hiába küzd Miskolc a csatolás mellett a vármegye, Diósgyőr képviselőinek kivételével, mint egy ember kel fel Miskolc ezen kísérlete ellen, mert nem engedheti, hogy a vármegye területe megcsonkíttassék." 375 Haller a vármegye nézetét tolmácsolva kifejtette, hogy a diósgyőri képviselők józanabbul is viselkedhetnének ebben a kérdésben, hiszen Miskolcnak nem maga Diósgyőr települése kell (ez számukra kész ráfizetés), hanem a vasgyár. Ajánlja, hogy keressék meg a módot az együtt maradásra pl. úgy, hogy Diósgyőr területét közigazgatási kerületekre osszák fel, s ezek a kerületek önálló ügyintézéssel bírjanak. m Diósgyőr és Vasgyári Hírlap, 1909. július 11. 175 Diósgyőr és Vasgyári Hírlap, 1909. július 19.
