Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

miskolci programbeszédét.

334 Soltész Nagy és Tisza programbeszédei között Bizony Ákos január 10-én, Leitner pedig január 15-én tájékoztatta programjáról választóit. (A helyi sajtóból érzékelhető, hogy a demonstrációk az ellenzéket erősítették, hitelesítették.) A miniszterelnököt megérkezésekor a gömöri pályaudvaron, később szálláshelyén, a Korona szállóban is atrocitások érték, végül a rendőrség zavarta szét a tüntető, dobáló tömeget.

335 A két párt választóinak elkülönítéséről külön intézkedések szóltak. A kormánypártiak a Korona szállótól, az ellenzékiek a Sötét-kapu alóli gyülekezőhelyről indultak a két választási körzet szavazóhelyiségébe. Az északi kerület a városmajorban (a mai Tűzoltó-parancsnokság helyén), még a déli kerület az ev. ref. Főgimnáziumban (ma Lévay József Református Gimnázium) adhatta le voksát. A két sátor szavazóit mindkét helyen deszkakerítéssel is elválasztották egymástól, a felhevült korteskedőket ily módon is távol tartva egymástól. A választásokról minden sajtótermék más-más adatokat tett közzé, de abban megegyeztek, hogy számottevő különbséggel mindkét kerületben a függetlenségi párt képviselői, Bizony Ákos és Leitner Adolf győztek.

336 A választás kihirdetését Miskolcon szimpátiatüntetés követte, majd nagy bankett és ünneplés a Korona szállóban. A választási kudarcot nehezen viselő Tisza döbbenetében így kiáltott fel: „Megőrült az ország!"

337 1905-ben a választók akaratából - Miskolcon kívül is - földcsuszamlás-szerűén megbukott a harminc esztendeje kormányzó Szabadelvű Párt. A Tisza-kormány lemondott, de a helyén maradt. 1905. február 17-én összeült az új képviselőház, és megkezdődött a kötélhúzás a király és az új országgyűlés között, hiszen az uralkodó nem akart megbízást adni kormányalakításra a parlamenti többséggel rendelkező ellenzéknek. Az 1905. június 14-én tartott megyegyűlésen Bizony Ákos a kormány rendeletekkel történő kormányzása esetére kérte, hogy azt a megye tagadja meg. A kormánnyal szembeni „passzív ellenállást" a megyegyűlés szótöbbséggel elfogadta.

338 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a király 1905. július elsejével Fejérváry Géza személyében új 334 Miskolczi Napló, 1905. január 21. 335 Reggeli Hírlap, 1934. április 3. 336 Miskolczi Napló, 1905. február 2. 337 THURZÓ NAGY L. 1964. X. köt. 69. P. 338 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 35. köt. 348. kgy.