Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

egyikből alig üdülőt már a másik lepte meg. Nevezetesen kora tavaszkor a scarlat lépett föl, felruházva öldöklő szöveményeivel mint pl. roncsoló toroklobbal, torokgyíkkal, agykórlobbal, s kisérve kimerítő utóbajaitól, mint vízkór/' Június és október között a váltóláz pusztított, szeptember és október hónapokban a szamárköhögés lépett fel járványosán. Novemberben pedig Miskolcot is elérte a kolerajárvány. A járvány egyetlen hivatalos statisztikája a Borsod című hetilapban jelent meg. Miskolcon a járvány 1872. november 11-én kezdődött, és megszűnt 1873. október 12-én. Szünetelt 1872. november 15-től december 14-ig, és 1873. március 29-től április 12-ig. Legerősebb 1873. július 19-26. között volt (206 beteg). A járvány egész tartama alatt megbetegedett: 431 férfi, 366 nő, és 129 gyermek. Ezek közül meggyógyult; 281 férfi, 233 nő, 62 gyermek. Meghalt; 155 férfi, 134 nő, 61 gyermek.

241 A járvány elmúltával a város képviselő-testülete foglalkozott a halálesetek miatt árván és egyedül maradt lakosaival. „Polgármesterünk a cholera járvány folytán árvaságra vagy gyámoltalan özvegységre jutottak ínségét az ezeknek nyújtandó emberbaráti segély szükségességét ecsetelvén, ebből kifolyólag indítványozza, hogy a hatóság tagjai is hozzanak tőlük telhetőáldozatot a nyomor súlyának enyhítésére; hogy az ínségre jutott árvák, özvegyek összeírassanak, azok részére a közönség közt is könyöradományok gyűjtessenek."

242 December 18-án nyilvánították befejezettnek a gyűjtést, s összesen: 222 forint, 1 tallér és 3 húszas gyűlt össze 243 Miskolc alapításától kezdve az árvizek rendszeresen ismétlődő, szinte elkerülhetetlen csapásként jelentkeztek. 1878-ban minden korábbit felülmúló árvíz pusztította a várost, s ez úgy került be az emberek tudatába, mint a „nagy árvíz".

244 Az árvíz közvetlen előidézője augusztus 30-án egy hatalmas felhőszakadás volt, amelynek hatására a város két folyója, a Pece és a Szinva néhány óra leforgása alatt 4-5 métert áradt. A hegyekből lezúduló vizet a folyók medre levezetni nem tudta, „mivel a szabályozatlan, jobbra-balra kanyargó medrekben a szerencsétlen malmok által is feltartóztatva, a tóduló árnak 241 Borsod, 1874. 3. sz. 242 Borsod, 1873.35. sz. 243 Borsod, 1873. 52. sz. 244 Mutatja jelentőségét az esetet feldolgozó szakirodalom gazdagsága is: BÁLÁS E. 1928, CHAVALA C. 1879, DOBROSSY 1.1995., DOBROSSY I.-VERES L. 1978., GYÖNGYÖSSY S. 1928, HERMAN 0.1878., SZENDREI J. 1906., WAGNER J. 1879.