Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

A földbirtokos családokkal is összefonódott görög kereskedőcsaládok egyszerre formálódtak vagyoni és társadalmi elitté, már az 1820as évek elején 39 ház, 38 telek és 3 borház volt a tulajdonukban.

209 A regnicolaris összeírás „megjegyzés" rovataiban valamennyi kereskedőnél feltüntették az éves jövedelmet. Az egyetlen alacsony összeget (20 Ft-ot) a már említett Krasznai István könyvelhette el évente (meglehet, emiatt nem jegyezték be a városi összesítésben mercatornak), mellette a kereskedők többsége (18 fő - 56,25%) 60 Ft éves jövedelmet húzott a tevékenységéből, a feropolaként jelzett vásározók kivétel nélkül itt találhatók. A legnagyobb jövedelműek (ld. erről a 21. sz. mellékletet) közül 6-an 100 Ft-ot élveztek, közülük 3-3 soroltatott mercatornak illetve quaestornak. A leggazdagabbak, vagyis a 150 forint feletti jövedelemmel bírók közül is 3 mercator található, Zukermandl János és Erneszt Salamon zsidó valamint Piskatoris András kereskedő. A leggazdagabb, évi 400 forintot hozó kereskedést birtokló Bródi nevű quaestor szintén zsidó. A 32 kereskedő háztartásaiban összesen 88 fo 18-60 év közötti adófizető élt, ami háztartásonként 2,75-ös átlag, jóval magasabb, mint a lakosság egészéé. A háztartásokban összesen 32 zsellér, 8 valamilyen rokon (testvér, fiú vagy lány), 21 szolga és szolgáló élt, tehát mindenképp népes háztartásokat tartottak fenn. 6 kereskedőnek volt kisebb-nagyobb (többnyire nagyobb) szőlőbirtoka, sokaknak haszonállatai is, négyen bérbe adták házukat vagy annak egy részét, vagyis kiegészítették a kereskedelemből befolyó jövedelmeiket. 9 bérlő volt közöttük, valamennyien nemes házát bérelték. Az országos összesítés egy adatsora szerint (Miskolcra 30 kereskedővel számolva) minden harmadik kereskedő textilárut kínált, 7-en mezőgazdasági nyersterménnyel, 6-an bőrrel, 4-en pedig vasáruval kereskedtek (egyikük bizonyára a már említett Lichtenstein József

10

), hármójukat pedig az átfogó jellegű vegyeskereskedés kategóriájában találhatjuk.

211 Mindez persze már az 1820-as években is a „nagybani" kereskedés alsó határát jelentette, hiszen például már 1823-ban kamarai térkép 209 Az 1817-es telekkönyv alapján, idézi: M. TÓVÁRI J. 1980. 790. p. 210 Ld. pl. LEVELES E. 1929. 115. p. 211 BÁCSKAI V.-NAGY L. 1984. 242. p.; vö. RÉMIÁS T. 1997. 135. p. (hibás oldalszámutalással)