Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

mester tartozott a varga céh kötelékébe/

82 ami valamivel alacsonyabb, mint a két összeírásban együttesen szereplő 71 fő. S bár a mesterségcsoport hasonló arányt képvisel saját rendi állás szerinti kategóriáján belül, elgondolkodtató, hogy az adózóknál a vargák, a nemeseknél a tímárok voltak jóval kevesebben, mint a másik kategóriában. A tendencia mögött a mesterség öröklődésének erősebb voltát sejthetjük. A ruházati iparágak valamennyi foglalkozási kategória közül kitűnnek nyomasztó túlsúlyukkal, a kézműveseknek több mint fele ebben az ágazatban dolgozott. Ez sem egyenletesen oszlott meg az egyes ide sorolt foglalkozások között, többségük csizmadiaként kereste kenyerét (195 illetve 102 fő). Nemcsak a kézműveseken belül jelentős a csizmadiák részesedése, ha létszámukat a nemeseknél valamennyi férfi háztartásfő arányában vizsgáljuk, látható, hogy több, mint 15%-ukat foglalkoztatta ez a tevékenység. Az adózók között ugyanez jóval nagyobb, több, mint 30%. A mesterség közmondásossá vált, mint sajátos miskolci iparág, vagyis már a kortársaknak is feltűnt, hogy milyen sok csizmadia dolgozik a városban. 1790-ben 412 volt a csizmadiamesterek száma,

183 adataink az 1820-as évekre viszonylagos csökkenést sejtetnek. A foglalkozási kategóriák között tekintélyes súllyal bíró csizmadiák között a nemesek ugyanolyan mértékben kapcsolódtak a termékek iránti keresletbe, mint a nem nemesek, ami megerősíti azt, hogy a két csoport között általában nem feltételezhetünk óriási vagyoni-életmódbeli eltéréseket a kiváltságolt osztály tagjai számára. A textilfeldolgozó ágazatokat gyakran hozzák kapcsolatba az újkori gazdaságban a feudális gazdálkodást lazító tendenciák jelentkezésével, a reformkori Miskolcon azonban a kalaposok, szabók, szúrszabók, gubások viszonylag (a csizmadiákhoz képest) alacsony számban mutathatók ki mindkét kategóriában. Ezzel bizonyára összefügg a fonó- és szövőiparban dolgozók (konkrétan a takácsok, posztóművesek) meghökkentően alacsony száma (összesen 17 fő, a fonó, szövőipari ágazatokban foglalkoztatottak az összes kézművesnek kevesebb, mint 2%-át teszik ki). Bár e céhekben közel azonos számú nemes és nem nemes kézműves tevékenykedett, inkább a 182 SZENDREI J. 1911. 705. p. 183 SZENDREI J. 1911. 636. p.