Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

kusok, a betelepült szlovákok, németek, görögök, zsidók, mint kulturális és társadalmi csoportok történetének. Más színekkel, más viszonyokkal körvonalazható a nemesek, az értelmiség, a kézművesek és a kenyerüket kezükkel kereső vagyontalan napszámosok sorsának, társadalmi súlyának és szerepének alakulása a vizsgált korszakban. Sajnos egyelőre még nem tartunk ott, hogy mindezeket világosan leírhassuk és összefüggéseikkel együtt bemutathassuk, de talán néhány vázlatképet megpróbálhatunk felvillantani. A népesség fejlődése az általunk vizsgált korszak kezdetén katasztrófával indít. Az 1709. évi pestis pusztítása lényegében megismétli az 1679. évi előző méreteit. A két járvány nagymértékben megritkítja Miskolc középkori eredetű lakosságát és olyan bevándorlási hullámot indít el - sajnálatos módon ennek részleteit még nem ismerjük eléggé -, amely a XVLTI. század végére közel ötszörösére növeli a város népességét. A XIX. század első felében ezt egy darabig lassuló növekedés követi, mely az 1820-as években népességfogyásba csap át. A XVIII. század vége és a XIX. század közepe közötti népességnövekedés mértéke - mely ebben a korszakban erős összefüggésben áll egy-egy település gazdasági-társadalmi fejlődésével - összességében kevesebb, mint 20 százalék, szó sincs e téren tehát nagymértékű fejlődésről, dinamizmusról. A bevándorlás Miskolc lakosságának felekezeti és emikai színesedését hozza magával, de ezen belül is bonyolult folyamatok, helycserék tapasztalhatók. Miközben a német és szlovák eredetű új lakosság számottevő része feltehetőleg megtanul magyarul és megteszi a beolvadás irányába az első lépéseket, addig a XVII-XVIII. század fordulóján feltűnt „görögök" meggazdagodnak, intézmények, középületek sorát építik, de közben létszámuk gyarapodása megáll, majd a XIX. század közepére lassan elfogynak. A zsidók körülbelül egy nemzedéknyi idővel később kezdenek a városba és környékére - elsősorban Hejőcsabára és Sajószentpéterre - települni, igazi virágkoruk csak a görögség (illetőleg az e név alatt található balkáni eredetű kereskedő-vállalkozó réteg) részben demográfiai, részben gazdasági okok miatti lehanyatlása után bontakozik ki. A nekilóduló galíciai eredetű bevándorlás és az átlagosnál gyorsabb természetes szaporulat következtében a zsidóság aránya a XIX. század közepén már Miskolcon és Hejőcsabán 20 százalék felett van (Nagy-Miskolc egészét te-