Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

is van. Az előcsarnok bejárata közelébe helyezik el a rituális kézmosót (kijor). Ez a falfülkébe helyezett díszes márványtál, vagy falra szerelt réz víztartó edény és tál. A víz, a vízzel való megtisztulás a zsinagógai szertartás és a zsidó vallási előírások fontos része - a tisztátalantól, a bűnöktől való megszabadulást jelképezi. (A bibliai időkben a kohaniták kezét a leviták törzséből származók öntötték le.) A férfiak egyik kézből a másikba öntik a vizet. így mintegy bűneiktől megtisztulva vehetnek részt a szertartásokon. Mivel a nők csak hallgatói, de nem aktív résztvevői a vallási szertartásoknak, részükre a női bejáratnál kézmosó elhelyezése szükségtelen. A zsinagógai térbe vezető bejárati ajtó mellé helyezik a perselyeket - alamizsnagyűjtő szekrényeket (mattan beszéter). Ez a zsinagóga egyik fontos felszerelési tárgya, mert az irgalom, a jótékonyság gyakorlása tórái parancs."

426 Amennyire nem maradt vizsgált korszakunkból imaház, vagy zsinagóga, ugyanez mondható el a többi közösségi épületről is. Az általánosságban igaz, hogy: „A XVIII. század végén és a XIX. század folyamán a zsinagóga környékén, körülötte, de gyakran hozzáépülve találjuk azokat a közösségi épületeket, amelyek vallási, rituális, kulturális vagy esetleg csak gyakorlati szempontból szolgálták a zsidó közösség tagjait. Ilyenek az iskolák, a rabbi háza, a téli imaterem, a rituális fürdő - mikve -, a vágoda, a sütöde stb. Elhelyezésük, épületeik nagysága a közösség szervezettségétől, a lélekszám nagyságától és anyagi helyzetétől függött. A mikve, a rituális fürdő (szó szerinti fordításban vízgyűjtőt jelent) a régi zsinagógák közelében, mellette vagy hozzá csatlakozóan elengedhetetlen volt. Feltétele, hogy természetes talajvízre vagy forrás felett épüljön. A zsidó tudományok elsajátításának alapja az írás, olvasás. Ezért már a kisgyerekek számára is létesítettek iskolákat. A betűvetést és olvasást az ún. héder-ben tanulták, 13 éves koruk után a fiúk az ún. tanházat, a jesivát látogatták, amelyet tudós rabbik vezettek, akikhez tanulni és tanácsért messze földről is eljöttek. A rituális szabályoknak megfelelően az állatokat a vágodában a 426 GAZDA A. 1989. 40. p.