Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

csupán a valóságos lakóhelyváltoztatást és az új foglalkozási csoportok megjelenését tükrözi. Lehet, hogy a két forrás adatait inkább egymást kiegészítve lehet igazából használni. Ezzel együtt is láthatóak a településen belül bizonyos gócpontok, vagy vonzáshelyek, amelyek a különböző gazdasági-társadalmi hátterű rétegek számára lakóhelyül szolgálhattak. A szőlőművelés Miskolc gazdasági életében a török világ korától vált igazán jelentőssé. A 400-500 kat. holdnyi szőlőhegyeket az iparosok és a zsellérek telepítették be, melynek egyik oka, hogy a szőlő és a pince szabad forgalmú ingatlan volt. A Tetemvárat (Akasztóbérc) ásott árok és töviskerítés választotta el a város többi részétől. A század második felére már itt is megszaporodtak a szőlők. Ezzel párhuzamosan nőtt a pincék száma is. A Tetemváron 1781-ben 24 házat és pincét írtak össze, amely rész a kocsmája miatt is igen látogatott lehetett. Az uradalmi italmérőkön túl a zugitalmérő helyeket, a kurtakocsmákat is meg kell említeni. Miskolc egyik, városszéli „falusi" társadalma élt tehát itt, amely szorosan egymás mellé épített, eresz nélküli borházaival mindenképpen a szegényebb negyedekhez tartozott. A szőlőhegyek jelentősen megszaporodtak a XVIII. században: 1702ben 16-ról, a század második felében már 45-ről tudunk. A miskolci pincék legnagyobb arányban (35%) az Avas hegyen helyezkedtek el.

67 A század második felében készült pinceösszeírás a tulajdonosok utcák szerinti megoszlását mutatják a 8-9. sz. mellékletek, amelyek alapján még inkább nyomon követhető a lakosság térbeli és foglalkozási elhelyezkedése.

68 A legtöbb pincetulajdonos a Piac, a Toronyalja, a Papszer, az Újváros Pece melletti részén, és a Nagy Hunyad utcában élt. Feltűnően kis arányú a Szirma és a Derék utcaiaké, ahol egyébként a lakosság közismerten nagy része élt. A nemesek a pincetulajdonosok mintegy negyedét képezték, akik elsősorban a Nagy Hunyad, a Piac, a Toronyalja, a Fábián és a Szirma utcában laktak. Az előző névsorhoz képest leginkább a két utóbbi terület adatai jelentenek nagyobb nemesi reprezentációt. (9. sz. melléklet) Az előbbi, egyébként dátum nélküli összeírással szemben, 1767-ből ismert egy 67 HORVÁTH B.-MARJALAKI KISS L.-VALENTINY K. 1962. 36. p.; Ld. bőv. GYULAI É. 1998.; RÉMIÁS T. 1993. 218-222. p. 68 RÉMIÁS T. 1993. 230-231. p.