Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

lomról, mint istentiszteleti helyről. A mai ortodox templom belseje számos történelmi hatás által alakítva - három részre, alaprajzi egységre különül el. Ez az előcsarnok, a főbejáratot követő, s lezárt, a templomi elrendeződés legkisebb egysége; a templomhajó, mint középső, legnagyobb egységes tér; valamint az oltártér az oltárasztallal és felsőhellyel. A templom téglalap alakú - a korábbi, s meg nem valósult tervek is téglalap alakúak voltak -, s kelet-nyugati tájolású, amelyben a főbejárat a nyugati, míg az oltár a keleti szárnyon van. A templom mennyezetét, belső falait mozaikok, freskók, falra függesztett képek (ikonok) és kegytárgyak (offerek) díszítik. A templombelső meghatározó látványa Jankovics Miklós faszobrász alkotása, a 15 méter magas ikonosztázion, amely 88 képnek ad helyet. Ez a képfal „nemcsak a szentély misztikumát őrzi, hanem a legközérthetőbb képies formában örökíti meg Jézus Krisztus életét, az ortodoxia tanítását és történelmének legkiemelkedőbb alakjait, akik az ikonosztáz harmonikus egységébe foglalva, a maguk időntúliságában emlékeztetik és hívják minden kor emberét/'

392 A görög egyházközség szociális gondoskodása példamutató volt. A görög kereskedőknél az 1785-ben megújított alapszabályzat szól a szegényekkel való foglalkozásról. A minden bizonnyal évtizedek óta működő gyakorlat szerint „ha esetleg idevetődnék valami szegény, vagy rászoruló szerzetes, vagy valakinek árvája és segélyt kérne (és ajánlólevele, személyét igazoló bizonyítékai vannak), az elöljáró köteles megvizsgálni, hogy tényleg rendes és becsületes ember-e és rendelje el (ha az), hogy házanként és milyen sorrendben kik kötelesek az illetőt ellátni. A kompánia tagjai kötelesek az előljáró utasításának engedelmeskedni."

393 Az alapszabályból elsősorban a szociális gondoskodás felelőssége érződik, de a szegények házaknál való elhelyezése egyértelműen arra utal, hogy ilyen célt szolgáló épület, intézmény nem volt az egyházközség fenntartásában. A templom építésére indított gyűjtéskor a közösség megfogalmazta, hogy a megmaradó pénzt iskolai és szegényápoldai alapítványban helyezi el. Az adományok ennek megfelelően gyűltek, de 392 PIKÓ M. 1975. 5. p. 393 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 3. 3. pont.