Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

testvér eklézsiától kértek temetkezési lehetőséget is, amit a pipis­dombi és kőporosi temetőkben elnyertek. Saját temetőt 1792-ben, majd 1798-ban kaptak - ez utóbbit a Kőporoson - a diósgyőri kama­rától. Több jelölt közül Trsztyenszky János klenóci lelkész, kishonti es­peres fogadta el a meghívást a lelkipásztori állásra. A javadalom ­évente 156 forint készpénz, tűzifa és stóla 305 - nem közelítette meg a miskolci református prédikátorokét, s valószínűleg evangélikus kö­rökben is átlag alattinak számított. Trsztyánszkyt talán a missziói küldetéstudat, egy új gyülekezet felépítésének, megszervezésének sok fáradsággal, de az alkotás örömével is járó kihívása motiválta. Jól képzett lelkész lehetett, mert tanulmányait a jénai egyetemen fe­jezte be. Miskolci szolgálata azonban csak tizenegy hónapig tartott. Középpontjába került annak a belső harcnak, amelynek hátterében a nyelvi-nemzetiségi megosztottság állt. 306 A reformáció egyházai köz­tudottan az anyanyelvű liturgiát és igehirdetést gyakorolták. Az ala­kuló közgyűlés a három nemzetiségre való tekintettel meghatározta, hogy az istentiszteletek nyelve vasárnaponként váltakozzék, a hét­köznapi könyörgések tekintetében pedig mindenkinek jutott 2-2 nap. A németek azonban hamarosan kifogásolták, hogy a lelkész nem beszél jól németül, ami igaz lehetett jénai tanulmányai ellenére, mert meghívása során Trsztyánszky maga is megemlítette. 307 Na­gyobb problémát jelentett a magyarok, illetve a másik két náció egy­mástól eltérő hagyománya. Előbbiek református hatásra a liturgia egyes külsőségeit nem óhajtották gyakorolni. Az alakuló közgyűlés ennek szellemében hozott olyan határozatot, hogy mellőzni kell a lelkészi öltözéken az albát, a mózestáblát, a templomban az oltárt, a gyertyatartókat, a lelkészi áldás során pedig a keresztvetést. Indok­lásul felhozták, hogy „Isten lélekben és igazságban imádandó; s a testvér református egyházzal eddig is melegen ápolt szeretet egysé­gét" továbbra is fenn kell tartani, valamint a református egyházba 305 ZELENKA P 1883.. 29. p. A harmincas évek közepétől a lelkész fizetése: 250 forint évente, 12 bécsi öl fa, 10 köböl gabona és 2 köböl búza, 3 hordó bor, a karácsonyi és úrvacsorai offertoriumok 2/3-a. ZELENKA P. 1883. 76. p. 306 SZEBIK I.-VÁRHEGYI M. 1983. 18-22. p. 307 ZELENKA P. 1883. 29. p.

Next

/
Thumbnails
Contents