Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
hogy a stólafizetést kikerülendő, ilyen nyilatkozatot tettek. így érthető meg, hogy az önálló egyházközség megszerveződése után, 1784-ben vissza is tértek az evangélikus egyházba. De visszatértek azok közül is többen, akik - főleg vegyes házasság útján - időközben katolikussá lettek. 300 Miskolc közelében Arnót községben volt nyilvános vallásgyakorlatuk az ágostai hitvallásúaknak, csak ebben az egy helységben Borsod vármegyében. Itt a XVIII. században szlovák nyelvű evangélikusok éltek. A már említett Zelenka Pál úgy vélte, hogy az itteni „tót lelkész" nem tudta a miskolci magyar- és német ajkú lutheránusok lelki szükségleteit kielégíteni, ezért fordultak a reformátusok felé. 301 Ezek szerint a szlovákok között ő szolgált volna, míg a református lelkészek a magyarok és németek között. Mindenesetre a lutheránusokra vonatkozó néhány jegyzőkönyvi bejegyzés nem tesz közöttük különbséget, hanem „városunkban lakó s Augustana Confession lévő atyánkfiai" összefoglaló néven említi az evangélikusokat. Elképzelhető azonban, hogy az arnóti lelkész is szolgált közöttük, de ez csak 1753-ig tarthatott, mert ekkor a királynő megtiltotta a lelkészeknek a leányegyházközségbe a kijárást. A híveknek azonban lehetőségük volt az anyaegyházba járni, talán a miskolci szlovák evangélikusok közül éltek is ezzel, s Arnótra kijártak olykor istentiszteletre, ahol a stoláris szolgálatokat szintén igénybe vehették. Miután II. József 1781-ben kiadta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító rendeletét, a miskolci evangélikusok helyzete kedvezően megváltozott. A Türelmi Rendelet lehetővé tette, hogy ahol legalább 100 protestáns család él, ott szabad templomot és iskolát építeni, lelkészt és tanítót alkalmazni. Miskolcon 1782-ben 256 család vallotta magát ágostai hitvallásúnak, közöttük 32 volt nemes a lélekszám meghaladta a 900 főt. 302 Az evangélikusság nemzetiségi vagy nyelvi szempontból megosztott volt, s ez a tradíciót tekintve is eltérően mutatkozott meg, ami konfliktusokhoz vezetett a gyülekezetté szerveződés folyamán. A legtöbb család, nevezetesen 128, szlovák ajkú volt, magyar 76, német 61. Miskolc szomszédságában, Di300 MARJALAKI KISS L. 1930. 6. p. 301 ZELENKA P. 1882. 25. p. 302 MARJALAKI KISS L. 1930. 6. p. ZELENKA P. 1883. 16-27. p.