Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

33%-kal csökkent (39 főről 25-re). A névadás kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a vezetéknevek 46%-a egyben a megadott foglalkozást is jelölte, ezek sorrendben a következők voltak: lakatos (5), szabó (4), borbély, csizmadia, kovács, mészáros, molnár, ötvös, szűcs, varga. Az illetők földrajzi mobilitására utalhatnak a kéttagú vezetéknevekben található településnevek: Debrecen, Böszörmény, Bánya, Szendrő, Torda, Munkács, Várad. Úgy gondoljuk, hogy ez a származási kör is nagyrészt megfelel eddigi ismereteinknek.

61 A 7. sz. melléklet alapján az is látható, hogy, a XVIII. század elején az állandó lakosként adózók száma Miskolcon kívül igen csekély volt, bár közigazgatási szempontból ők is a városhoz taroztak. Miskolc lakóinak fő jövedelmi forrása a szőlőművelés, az ipar és a kereskedelem volt. Ehhez képest jóval kisebb mértékű volt a földművelés és állattenyésztés. A XVI-XVIL századhoz viszonyítva ez jelentős változás volt, hiszen Miskolcon az iparűzők becsült arányszáma a 25-30% körül mozgott, mint általában a nagyobb hódoltsági mezővárosokban. Az iparosok száma az uradalmi és a városi telepítések révén megnövekedett. Egy 1770. évi úrbéres névsorból 247 fő foglalkozott iparral, akik közül hagyományosan a csizmadiák és a szabók voltak a legtöbben. A bodnárok viszonylag jelentős száma is megfelelt a városra jellemző tevékenységi köröknek.

62 Az 1760-as évektől új céhek alakultak, illetve mások módosított céhszabályzatot kértek. Szendrei János hasonlóképpen az ipar XVIJJ. századi fellendüléséről írt, bár azt múló jelenségnek tartotta. A legelterjedtebb mesterség továbbra is a csizmadiáké, hiszen számuk 1790-ben 412 volt.

63 A rendelkezésre álló összeírások szokásos pontatlanságai mellett is érdemes nyomon követnünk, hogy az egyes foglalkozásnevek mely városrészek és utcák lakóihoz kötődtek. Ott, ahol nem adtak meg foglalkozásneveket, azt feltételezzük, hogy nagyrészt szőlőművelők éltek. Az 1781. évi megnevezéseket majd összevetjük az 1798. évivel, így a változások irányát is jelezhetjük. Utcáról utcára haladva, szemlénket a Piac utcában kezdjük. A város központi fekvésű főutcája már korszakunkat megelőzően is igen fontos funkciót töl61 BODÓ S. 1975. 62 LEVELES E. 1929. 113. p.; SZAKÁLY F. 1998. 517-518. p. 63 LEVELES E. 1929. 113. p.; SZENDREI J. 1911. 572., 636. p.