Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

telket. Kelemen Didák a letelepedésért és a terület megszerzéséért Borsod vármegyének a helytartótanácshoz való felterjesztés végett benyújtott kérvényében 1725. május 11-én a következőket írta: „... Volt egykor, amint azt romjaiból is láthatjuk, egy elég tágas, a boldogságos Szűznek szentelt egyház ezen Miskolc mezővárosában, mely, amint azt ezen mezőváros kiváltságlevele mondja, szent rendünké volt, de az idők jogtipró zivatarában ezen javadalmunktól megfosztattunk, az alapítók kegyes szándékait megvetéssel illették, sőt ezen megszentelt hely az egyháztól elvétetve a hitetlen zsidók által vásári helyként napjainkban is az istenszülő Szűz tiszteletének megvetésével profanái tátik. ... Hogy pedig a dolgok mibenléte a nemes egyetem előtt is világosabban álljon, a legkegyelmesebben kérjük ezen említett mezőváros kiváltságleveleinek megtekintését ,..".

213 A vármegye a minoriták kérelmét továbbította a helytartótanácshoz és csatolta hozzá a miskolci református nemesek tiltakozását is. Az ügyet a helytartótanács a király elé terjesztette, aki 1725. július 18-án kelt leiratában a református nemesek tiltakozását elvetette

214 és elrendelte az alapítvány és az egyházi épületek kivizsgálását. Ennek a leiratnak nyomára jutni nem lehet, ám valószínű, hogy az 1725. december 3-án kelt leiratban említett (1725.) május 12-én kelt levéllel lesz azonos, amit a minoriták azon év július 8-án vettek kézhez.

215 A fenti rendelkezéssel a református vármegyebéli nemesek nem értettek egyet, s ahelyett, hogy a rendelkezés végrehajtását megkezdték volna, 1725. szeptember 8-án újabb felterjesztést nyújtottak be, melyre a helytartótanács 1725. november 10-én kelt leiratában válaszolt. Magát a felterjesztést a levéltárban nem lehet fellelni, de arról a leiratból kielégítő tudomást szerezhetünk: „... jóakarólag megparancsolja, hogy igaz jelentést, s ne ellentmondást akarjanak 213 Az eredeti kérvény a B.-A.-Z. m. Lt. LV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. No. 196. jelzet alatt, míg a jegyzőkönyvi átírása a B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/a. 20. köt. 321322. p. jelzet alatt. Közli SZENDREI J. 1890. 438-139. p. Az eredeti iraton azt is feltüntették, hogy mind ezt a kérvényt, mind a helvét hitvallásúak kérvényét az érintett zsidóknak bemutatták, hogy a felterjesztés előtt észrevételeiket megtehessék. 214 BAJAY A. 1895. 6. p. 215 Vö. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIU. Fase. IV. No. 198.