Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

összetartozását: az összes (62 fő) kézműves 73%-ának bora, szőlője is volt. Növénytermesztéssel a legnagyobb arányban - sorrendben a következő személyek foglalkoztak: Seres György, Gébri György, Menyhért Miklós, Sotzai Mihály, Sori István, Menyhért Gergely, Antalfi György, Fodor Pál, Ónodi Szabó István, Szombath Mihály, Seres István, Kádas Máté, Özv. Lévai Tamásné, Bartus György, Szentlászlai György, Poroszlay Lőrinc, Vadnai András, Boros Jánosné. Az iparosokkal kapcsolatban az is megfigyelhető, hogy háztartásaik 40%-ban állatokat is tartottak. Ehhez képest kisebb mértékben (6%) foglalkoztak egyúttal mezőgazdasági tevékenységgel is. Az 1711. és 1715. évi adóösszeírások összesített eredményei (2. sz. melléklet) az élmezőnyben alapvető átrendeződést, név- és sorrendváltozást mutatnak. Ezek okait megítélésünk szerint most még csak inkább hipotetikusan lehet megnevezni. A döntő különbség a két összeírás eredményei között az, hogy a tulajdonosi kör és az összeírt adótárgyak száma látványosan csökkent. Az állatok közül a sertések és a méhrajok száma növekedett meg. A növénytermesztés területén jellegzetesnek számított az árpa és a zab területének növekedése. A jármos ökrök gazdái sorában 5 nevet lehetett azonosítani, akik közül három fő jelentősen előrelépett. 1715-ből mindenekelőtt Seres Istvánt (10 db) kell megemlíteni, akit egyébként is az egyik legvagyonosabb személynek kell tartanunk. Őt követte Sótzai Mihály (6), Kerülő Szabó János és még 7 fő 4-4 jármos ökörrel. A fejőstehenes gazdák élcsoportjában (20-25 fő) senki sem volt azonosítható az 1711. évi adóösszeírás adataival. Itt is Seres István (4) vezetett, amely helyezés annyiban módosíthatja előző megállapításunkat, hogy ő feltételezhetően a már jól ismert Seres György fia, rokona volt. De ugyanígy övé volt a legtöbb harmadfű üsző (3) és ló (4). Az utóbbi esetben ugyanannyi lovat jelöltek Görög Pál és Poroszlai Lőrinc neve mellett is. Az első 20 lovas gazda sorában is csupán 2 családnevet sikerült azonosítani: Seres Istvánt és Festő Mártont. Az utóbbi személynek az 1711. évihez képest már csak 3 lova volt, ezért a sorrendben az 5. helyről a 14-re került. Az első 20 szőlősgazda majdnem fele 1711-ben is a jelentősebb birtokosokhoz tartozott, s a közben eltelt idő alatt hordóik száma is megnövekedett, pontosabban az 1715. évi besorolás szerint listánk előkelőbb helyeit foglalták el: Szentlászlai György, Seres István, Ba-