Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
kedő lelkipásztorai voltak, akik személyükben tekintélyt hordoztak. Számos mezőváros - Szikszó, Sajószentpéter, Rimaszombat, Sárospatak, Szerencs, Gönc stb. - számított egyházi központnak történelme egy-egy szakaszában. Az első tiszáninneni püspök rimaszombati lelkész volt, működése során többek között az is akadályozta az egyházi adminisztráció hatékonyságát, hogy a püspöki hivatal földrajzi tekintetben az egyházkerület perifériáján létesült. A második püspök, Csáji Márton (1695-1770), már a miskolci eklézsia pásztora volt, szerencsésen egyesítve személyében a hivatott szolgát és az alkalmas helyet. S bár a református egyházban hivatalosan nem volt és ma sincs - püspöki székhely, gyakorlatilag Miskolc azzá vált. Igaz, hogy 1792 és 1823 között előbb a mezőkeresztesi majd a sajószentpéteri lelkész viselte a püspöki tisztséget, ezután azonban százhúsz éven át miskolci lelkészt választottak, vagy ha nem, a más tisztségben megválasztott püspök lett rövidesen itteni lelkipásztor. A város erőteljes fejlődése, központi fekvése, népes reformátussága megnövelte az eklézsia súlyát. Vezető lelkipásztorai az egyházkerület kormányzóiként is tevékenykedtek. Szalay Sámuel (1718-1792) 1761-1792 között volt miskolci lelkész, 1770-től püspök. Sárospataki tanulmányai után Hollandiában gyarapította tudományos ismereteit. 78 Rendkívüli energiával szervezte szolgálati idejének utolsó évtizedében az egyházkerület és a pataki főiskola misszióját a cseh-morva protestantizmus újjáépítésében. 79 A miskolci egyházra tetemes összeget - 3500 forintot - hagyott. 80 Utódául a miskolciak Szathmári Paksi Józsefet (1763-1848) választották meg, aki 1790 januárjától haláláig, 1848. január 11-ig ötvennyolc esztendőn keresztül pásztorolta az eklézsiát. Korának egyik legkiválóbban képzett lelkipásztora volt. Sárospatakon bevégezve itthoni tanulmányait, Bécsben, Göttingenben és Marburgban öregbítette tudását. A göttingeni egyetem 1830-ban díszdoktorává választotta. A tiszáninneni eklézsiák 1823-ban emelték a püspöki tisztségbe. 81 Öt78 ZOVÁNYI J. 1977. 567. p. 79 ZOVÁNYI J. 1981. passim. 80 Sárospataki Füzetek, 1859. 981. p. 81 ZOVÁNYI J. 1977. 575. p.
