Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

vagy könyörgéses" harangot húzták meg, 1782-ben öntettek, talán ez is újraöntés volt. Bizonyosan újraöntött volt a „lármás" harang, riasztásra és kivégzések jelzésére használták, 1839-ben öntötték át. Az egyházi adminisztráció különválásával az egyház gazdálkodása is elkülönült a városétól.

64 Bevételeinek négy fő forrása volt: perselypénz, adományok és hagyatékok, szőlők, készpénzmaradvány kamatai. Az állandó bevételek a század folyamán fokozatosan emelkedtek. A harmincas évek második felében 7-8 száz forint bevételre esett 6-7 forint kiadás. A század második felére a pénzforgalom megháromszorozódott. Lássuk az 1767. évi számadás tételeit: perselypénz 405 forint 94 dénár; kamatok 69,60; adakozás, hagyatékozás 259,45; bor 791.; összesen 2223 forint 93 dénár. A kiadások 1644 forint 31 dénárra rúgtak, így a maradvány 579 forint 62 dénár volt. A kiadások általában szőlőmunkára, segélyezésre, készpénzfizetésekre, az iskola fűtésére folytak ki. Voltak természetesen rendkívüli dolgok is, amikor ingatlant vásárolt az eklézsia, vagy 1763-ban kifizette a vármegye által a lelkipásztorokra kiszabott 480 forint büntetést, amit azért kellett elszenvedni, mert a prédikátorok a városban lakó lutheránus atyafiak között szolgáltak. Váratlanul sodorta kiadásokba az eklézsiát az is, amikor Tokay György második prédikátor 1761-ben hirtelen elhunyt. De mert szerették, húsz évi szolgálatát becsülték, méltó ünnepélyességgel temettették el. A halotti toron elfogyott: 1 pulyka (120 dénár), 1 lúd (34 dénár), 1 font tehénhús (5 dénár), 1 borjú (3 forint 6 dénár) 1 köböl búza (3 forint 36 dénár), 1 kenyér (23 dénár), 16 tyúkbeli aprómarha (2 forint 88 dénár), 1 icce vaj (34 dénár), 2 lat szekfű (84 dénár), fahéj (84 dénár), egy pár citrom (18 dénár) 1 font nádméz (1 forint 2 dénár), 1 szekér fa (1 forint 50 dénár), összesen 1 körmöci arany, 4 magyar forint és 4 dénár. A nagyobb beruházásokra, amelyek rendszeresen folytak, külön gyűjtött az egyház. Ezek között elsőként szólunk az ispotályról.

65 Az ispotály vagy szegényház az elmagányosodott, hozzátartozók nélkül maradt, elesett emberek menedékhelye volt. Előbb a város, majd az egyház elöljárósága döntése alapján lehetett igénybe venni. Az itt 64 SRKN Kt. 4335. passim. 65 SRKN Kt. 4335. No. 65., 96. SRK.Lt. R. B. I. 5/1. No. 216.