Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

gók, nyafogok; szavok hangja nem természetes... azonban...a hazafiság vagy nem figyelmez a hibákra, vagy tűri azokat". Egy évvel később azonban már arról panaszkodott a gróf Szrogh Sámuelnek, hogy a miskolci színészek nem tudták kihasználni a kínálkozó lehetőséget, szerepüket nem mindig tanulták meg, s nem voltak tekintettel arra, hogy Kassán sok a német és a szlovák néző, aki nem tud jól magyarul, tehát „nem kellene oly sebesen beszélniek".

285 A kritika ellenére Péchy József gróf, a kassai színház bérlője az 1818. évi téli évadra a miskolci társulatot akarta a német színház helyett Kassára szerződtetni.

286 Zaborszky János, Péchy gróf fiskálisa és teljhatalmú megbízottja, s a három miskolci direktor meg is kötötték az egyezséget, amely szerint a téli évadra ingyen kapja meg a társulat a kassai színházat, hogy a „honi nyelv nagyobb kiterjesztése és a némelyeknél elkorcsosodott magyar ízlés és erkölcs felelevenítése s öregbítése tekintetéből" előadásokat tarthasson. A gróf ígéretet tett az egyezségben arra, hogy a miskolcin kívül más társulat nem játszhat a városban.

287 1818 októberére azonban kiderült, hogy a társulat - részint kölcsönös félreértések, részint a német társulat maradása miatt - mégsem utazhatott a szerződés szerinti hosszabb vendégjátékra, s így minden esélye a Miskolcon felépítendő állandó épület maradt.

288 A színház alapkövének letételére 1819. május 17-én került sor, s 1823-tól tartottak benne rendszeres előadásokat. Az épület belső kiképzésében 1828-ig még további bővítéseket végeztek. A borsodi birtokosok, polgárok jelentős hozzájárulást nyújtottak, bár az eredetileg tervezett 40 ezer forint helyett csak 15 ezer forintot tudtak összegyűjteni. (Vay Ábrahám alispán például saját pénzén 32 páholyt, s azok fölé karzatot emeltetett.)

289 A berendezés egyes darabjai régiek voltak, a Pesten kiadott Honművész című lap legalábbis még 1837-ben is azt kritizálta, hogy „A székek és a belpadok majd mind a volt csizmadia színi játékszínnek romjai".

290 A színház épü285 ABAFI L. 1882. 374-375. p. 286 CSÁSZÁR E. és KEMÉNY L. 1915. 94. p. 287 CSÁSZÁR E. és KEMÉNY L. 1915. 97-98 p. 288 CSÁSZÁR E. és KEMÉNY L. 1915 100-102. p. 289 ABAFI L. 1882. 270-273. p. és 381-382. p. 290 Honművész, 1837. 293-294. p.