Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

kek, latin nyelvű drámák magyar fordításai valamint a kassai jezsuita iskolában eladott munkák is szerepeltek közöttük.

269 A színdarabokat leginkább az iskola ebédlőjében (refektóriumban) adták elő, s még a szűkebb körű bemutatókra is általában hívtak vendégeket. 1753-ban Eszterházy Ferenc főispán, 1766-ban Sebe Mihály alispán, 1775-ben a minorita rendfőnök, Jakabfalvi Román tisztelte meg az előadásokat. A miskolci világi előkelőségek mellett a sajóládi pálosok is meghívást kaptak a bemutatókra. Nyilvános színielőadás csak ritkán történt. A minorita diákszínjátszók 1777ben egy kerti magtárban, 1777-ben a csizmadiák céhének jelenlétében, a város főterén mutatkoztak be többnyire magyar nyelvű előadásaikkal.

270 A minorita iskola fontos szerepet vállalt fel az iskoladrámák bemutatásával. Hatása, kisugárzó ereje azonban csekély maradt, főként az iskola diákjai számára, s kisebb mértékben a katolikus világi körökben elégítette ki a drámairodalom, főként a magyar nyelvű színjászás iránt megmutatkozó igényeket. Az utolsó miskolci iskolai drámatörténeti adat 1780-ból való. A világi színjátszást mintegy két tized múlva, 1797-ben Philipp Bemard német társulatának rövid vendégjátéka indította el, feltehetően a Tambur vendégfogadó udvarán.

271 A magyar nyelvű világi színészet jóval a német színjátszás után kapott Magyarországon lehetőségeket. (1774-ben kezdte meg működését a pesti Rondella, 1776-ban indult a pozsonyi német színház, 1781-től a kassai, majd 1784 után a budai Várszínház, s 1812-ben a Pesti Német Színház.) Kelemen László első pesti magyar nyelvű társulata 1790-től keresett színjátszó helyet magának, s csak a német színházakban kapott ideiglenes játéklehetőséget. 1801 augusztusában Pest megye a „tehetetlenséggel tusakodó társaságnak" segedelemére és a „játékszíni institutum pártolására" szólította fel a vármegyéket.

272 Borsod me269 KILIÁN I. 1967. 7-8. p. 270 KILIÁN I. 1977. 11. és 19. p. 271 Miskolci Nemzeti Színház 1973. 10. p. Egy német nyelvű színházi zsebkönyvre hivatkozva közli, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár őriz. 1797 pünkösd előtti vasárnapján a vendégfogadóval együtt a „Theatrum" is leégett. 272 BAYER J. 1908. 406. p.