Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

össze 60 000 forintot. 1791-ben felújították az iskolaalap működését, s még abban az évben 23 adományozó küldte el hozzájárulását. A folyamatot mindenképpen felgyorsította, hogy 1785 márciusában frissítették fel a kompánia szabályzatát, amely az elöljáró feladatává tette a templom és az iskola „vigyázását".

249 A görögök a közösségre hagyományozott javak bérleti díjait is közcélokra használták fel.

250 Az iskolai kurátorok számadásai szerint az 1820-as években az ortodox templomban is gyűjtöttek az iskola számára az ún. „Praeparanda Tányér"-ba, amelyet „tásznak" is neveztek. 1815-ben Szonte tamás építtette fel a templom és az iskola mellé az ispotályt is, amely a szegények, árvák és az idős emberek ellátásával, esetenként segélyezésével foglalkozott, de szállást nyújtott a vándoroknak is.

251 Szűcs Sámuel naplója

252 számol be róla, hogy a miskolci zsidó rabbi, Bródi Farkas végrendeletében (felesége halála után) házát a zsidó hitközségre hagyta, hogy annak jövedelméből segítsék a szegény zsidókat. Négyezer forintot adományozott a zsidólányok számára építendő iskolára, ezer forintot pedig az új zsinagóga „cserepes fedelére". Emberbaráti érzületre vall, hogy Miskolc négy keresztény kórházára is hagyományozott 50-50 forintokat. Az adományokért cserébe a hiúságtól sem mentes „zsidók fője" azt kérte, hogy háza falába elhelyezett márványtáblán örökítsék meg jócselekedeteit. Az iskolák külső kapcsolatai, függő viszonya, vagy egyszerűen a továbbtanulási lehetőségek keresése már más-más perspektívát kínált az egyházi felekezetek tagjainak. A reformátusok egyértelműen Sárospatakhoz kötődtek, bár egyes professzorok próbáltak némi nyitást elérni a debreceni Kollégium felé is. A két iskola fejlődési íve azonban éppen a XVILL század végétől tört meg, ami nem szolgálta igazán a református diákok kibontakozási lehetőségeinek bővülését. Az evangélikusok a felvidéki városokhoz fűződő kapcsolataik révén kellő nyitottsághoz és rugalmassághoz juttatták gyermekeiket, s az iskolába meghívott tanárok is nyugati egyetemeket járt, de leg249 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. XI. 1. 67. 250 ESTEFÁN Zs. 1997. 27. p. 251 1824 októberében például egy „Gyögyerits Demeter nevű olá szegény tanító" tíz rénes forint segélyt kapott a miskolci ispotálytól. 252 HOM. HTD. 53.4390.1. Ifj. Szűcs Sámuel naplója 2/3. 83-84. p.