Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS
Az iskolai törvények ellen vétők a professzorokon keresztül vagy közvetlen panaszok alapján az igazgató, majd pedig az iskolaszék elé kerültek. A törvények a vétkek egy részét a tanítók, vagy a professzorok hatáskörében látta megbüntetendőknek, s csak a komolyabb, a vizsgálatot igénylő eseteket, a többszöri visszaeső vétkesek ügyét engedte a legfelső iskolai fórum elé. 1824 októberében Korponay József rektor professzor egy bonyolult, ám elemeiben tipikus esetet jelentett az igazgatónak. 228 Három alumnus diák részegen megtámadott egy Márony Miklós nevű kereskedőt, megverte, s a kalapját elvéve távozott. A vallomásokból kiderült, hogy Fodor Pál miskolci szabómester temetési torba hívta az ifjakat, akik onnan már részegen távoztak. Az is felmerült, hogy egy Jankovits nevű ember kocsmájában is ittak. A klastrom felé, a Veres híd környékén sétáltak, amikor belekötöttek egy Fekete nevű emberbe, Márony ezt védve került a közelükbe, két huszárral el akarta őket fogni. A diákok azt állították, hogy a kereskedő a pálcájával egyiküket megszúrta, Márony viszont káromkodni hallotta a részeg diákot, akinek azt ajánlotta: menjen haza aludni. A diákok bevallották, hogy elvették a kereskedő kalapját és a pálcát is, amivel a szurkálás történt de annak állításával szemben egyértelműen tagadták, hogy a kalapban lett volna egy keszkenő, s benne 25 forint, amit rajtuk kerestek. Egy másik tanulságos eset Tomka László 15 éves enciklopedista tanuló, a táblabíró Tomka Miklós fiának ügye volt, ami egyszerű diákcsínynek indult, ám a véletlen folytán csaknem komoly baj kerekedett belőle. A Tomka gyereket meghajigálták a társai, de a hamu közé kisebb kő is kerülhetett, mert hamarosan a fiú szédülni kezdett, majd észrevette, hogy a feje is vérzik. Az apa elküldte az igazgatónak az orvosi leleteket és „fia véres nyakravalóját", s szigorú kivizsgálást kért. A nagytekintélyű apa koronás pecséttel ellátott levelében szándékossággal vádolta meg a dobálódzó fiúkat, mondván, ha a kő „egy latnyival nehezebb lett volna, bizonyosan életével adózott volna" a fia. 228 SRK. Lt. I. 6/1.
