Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

könyvbe. A tanulás szempontjából igen fontosnak tekintette, hogy „a magok professzorok tanításain mindnyájan jelen legyenek", ezért különösen súlyos hiányosságként büntette a hiányzásokat A nyolcadszor előforduló hiányzás esetén a „szülék házakhoz való elvitelre szólíttatik fel", s ha az „Oskolai Tanács" a kirekesztés mellett dönt, akkor további fellebbezés esetén is csak otthonról kérhetett jogorvoslatot a büntetés mérséklését kérő renitens diák. A mulasztások számon tartása miatt szigorú ülésrendet tartottak, s a távollévőket az ellenőröknek írásban jelentő ún. „jelenész" tartotta számon.

215 Végül a professzor kötelessége volt jelezni az iskolai tanácsnak, kiket kell a hiányzás igazolására felszólítani. Még nagyobb szigorral léptek fel a tanulásban elmaradókkal szemben: ha a professzor valakit négy ízben megintett, akkor a helyzetet bejelentették a szülőknek, s ha ezután is változatlan maradt a „henyeség", akkor a vétkezők az „Oskola elhagyására unszoltassanak". A latin nyelv tökéletesítését a professzorok által adott témákból havonta írott latin beszédek révén képzelték el. A kötelezettség alóli kibúvások gyakori eseteire utal, hogy a gyakorlás elhanyagolását, vagy azt, ha valaki más által írott dolgozatot kívánna bemutatni „őrizet alatt" készítendő dolgozatra kötelezték. Az iskolai év végén egy szabadon választott klasszikus latin munka tanulmányozása alapján, annak stílusjegyeit felhasználva mindenkinek rövid előadást kellett tartani. Elvárás volt, hogy a bölcselkedők saját könyvtárral rendelkezzenek, ezért - különösen a segedelmezetteknek

216 a professzorok által ajánlott könyvek megszerzését szorgalmazták. A latin mellett a görög és a német nyelvet tanították. A tanulók előmenetelét a közvizsgálatok alkalmával állapították meg, de úgy, hogy továbbra is lehetett a 2. osztályba kerülni, azaz az „elhanyagolt tudományok" megismételhetőek voltak. Aki viszont a megismétlés során sem emelkedett az 1. osztályba, azt 215 4. pont - A jelenész pontatlanságát, vagy részrehajlását súlyosan büntették: ha csak egy órát elengedett valakinek „az ilyen 24 órai börtönre büntettetik". 216 SRK. Lt. II. B. LII/22275 és 22425.