Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

sóbb osztályú társait lenézi, vagy bármely jogtalanságot követ el, gyalázatosan megvesszőzve az iskola kebeléből kizáratik." Ugyanezt a büntetést rótta a törvény a magánál fegyvert tartó, vagy fegyvert ragadó s különösen az „uralkodó ellenes mozgalmakban" részt vevőkre is. (A Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben az utalás érthető, ugyanakkor kifejezi az iskolavezetés politikai állásfoglalását is.) A fegyvertartás tilalmát az 1715. évi kiegészítésben tovább konkretizálták: sem pisztolyokat nem tarthattak, sem katonai gyakorlatokban nem vehettek részt a tanulók, mivel „az iskolában nem a katonaság, hanem a tudomány fegyvereit illik forgatni". A magaviseletre vonatkozó további pontok az iskolavezetés szándékait elfogadó, visszafogott, s elsősorban a tanulásnak élő diák képét tekintette példaképnek. Ezzel az ideállal élesen szemben álltak azok a tulajdonságok és viselkedésformák, amelyeket a szabályozás tilalmazott. Nyilvánvaló, hogy az elítélt tulajdonságok: a harag, a magánbosszú, a tunyaság valamint a hazudozás, az aljas beszéd, a dalolás és adomázás, a csoportosulás, a veszekedés, és a táncolás egyaránt jellemezte a fiatalokat. Konkrét eseteket is tilalmazott a törvény: az iskola épületének, kerítésének, a tanítók udvarának rongálását, a lopást, az iskola épületében idegenek társaságában történő tivornyázást, a kocsmázást, az utcákon, piactéren, hegyeken való szabad csatangolást. A tanító engedélye nélkül még a szomszéd faluba sem lehetett elmenni, s a hazautazó fiatal sem maradhatott a tanulástól távol egy hónapnál hosszabb ideig. A tisztes viseletet a jó magaviselet formai kifejezőjének tartották, ezért előírták, hogy az alsó kabát (tunica) térdig érő s a haj illendően simára nyírt legyen. (Még ebben is benne lehetett a Rákóczitól való elhatárolódás, hiszen a vezérlő fejedelem gyakori itt-tartózkodása miatt Miskolcon mindenki tudhatta, kinek omlott fürtökben a vállra a haja.) A reggeli és az ebéd utáni szabad időben a játékok közül egyedül a labdázást engedélyezték, s különösen a sérülést okozókat - mint a nyilazás, birkózás, kővel dobálás - tilalmazták. A dohányzást, kockázást és a kártyát úgyszintén nem tűrték, s igyekeztek visszaszorítani az önbíráskodást is. Tanulságosak azok a vétségek, amelyek kizáratást vonhattak maguk után. 1708-ban az istentiszteletektől való sorozatos távolmaradást, a tiszteletlenséget, a jogtalanság elkövetését, a fegyvert raga-