Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

1832-ben „ingyen, tiszta szeretetből és szívességből" adtak helyet a katolikus gimnázium első grammatikai osztályának. 165 Az iskola leghíresebb tanára Apostolovits János 166 (1746-1811) volt, aki hosszú ideig volt az iskola meghatározó egyénisége. 1787­ben már tanítóként jegyezték nevét a miskolci házassági anya­könyvbe. 167 1809-ben ezer rénes forintos fizetésről kötöttek vele szerződést, amely összeg a kompánia különleges bizalmát és meg­becsülését igazolta. 168 1809-ben határozta el a kompánia egy bizo­nyos Saitinszky professzor (Schaitinszky Emánuel) alkalmazását, aki 1810-től 1813-ig németet és latint oktatott, ő és a harmadik hír­neves professzor Gendali Naum egyaránt 800 forintot kaptak. Az „ékes beszédű" Gyika Naumnak még 900 forintos fizetése volt, az utánuk következő többi tanárnak viszont az övékénél jóval alacso­nyabb jövedelemmel kellett beérni. Utóda egy Opalics Nikolaj nevű latin és német tanár volt, akire csak az volt a helyi közösség egyet­len panasza, hogy katolikus (és nem ortodox) volt. Az 1815 körül érkezett a városba a görög nyelvet tanító „Hellenikosz" Joaszaf. Munkájával az 1821-ben Törökországból érkezett „Turitsia" Joan­niszhoz hasonlóan, nagyon meg voltak elégedve. Gendali Naum az iskola hanyatlását az 1810-1820 közötti idő­szakhoz, s Gyika Naum működéséhez kapcsolta, aki az „okos és jó tapasztalásű öreg Consistoniális személyek" helyett a lármás köz­gyűlés tapasztalatlan és tanulatlan ifjaira hallgatott, s főleg, aki en­gedte az iskolai oktatás és az erkölcs gyengülését. Gendali pro­fesszor saját fizetését is felajánlotta, hogy iskolakezdésre olyan pro­fesszort hívjanak meg, aki „tökéletes Magyar, tökéletes Német és tö­kéletes Deák lészen". 169 A professzor annyira elkeseredett volt, s a változtatás szükségességében annyira meg volt győződve, hogy ­felvetéseinek kudarca esetén - a kompánia zárt kereteit áttörve haj­165 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 39. 166 A misolongai kereskedő fiaként született Apostolovits Szmirnában végezte iskoláit, s csak a kötelező hűségesküre vonatkozó 1774-es törvény után érkezett Magyaror­szágra. 167 B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. No. 2. 7„ valamint BAÁN I. (kézirat) 6. p. idézi ESTEFÁN Zs. 1997. 22. p. 168 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 45. 169 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 44.

Next

/
Thumbnails
Contents