Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

fel a syntaxisták professzorát, hogy „tanítványait a deákul beszélésre minden módon szorítsa, mivel... ez a classis a természet rendje szerint a deák nyelvnek az alapja". A magyar és deák poétikát tanulókat viszont nagyon megdicsérte a felügyelet, mivel közöttük nemcsak „magyar versdarabok előmutatása, hanem deák versek készítése" is gyakorlat. A retorikai osztályban örömmel látták a korábbi elmaradás pótlását, s meg voltak elégedve a Bodnár Mihály professzor által oktatott enciklopédistákkal is.

101 1826-ban Ferenczy József, a poéták professzora vizsgálta az elemi oktatást. Bár már szeptemberben munkához látott, elmarasztalóan állapította meg, hogy a szülők igen lassan engedik gyermekeiket iskolába, s ezért a tanító csak a szüret után tudott érdemi munkához fogni. A korábbi ellenőrzéstől eltérően igen jó véleményt alakított ki a tanító és a tanulók egész éves munkájáról. Még arra is esélyt látott, hogy akik „tökéletlenség vagy tudatlanság" miatt visszamaradtak, azok a magános gyakorlás után a vakáció elteltével ismét lehetőséget kapjanak az iskolai szék általi vizsgákra, és így a második nemzeti osztályba átmehessenek.

102 A felügyeletet az év második felében is Ferenczy professzor látta el, aki saját bevallása szerint gyakran meglepte „a kisded nyájas sereget", de a tanulásban továbbra sem látott semmi elmarasztalni valót. Sőt külön kiemelte, hogy a hatvannál több gyerekkel foglalkozni, azokat olvasni megtanítani igen nehéz feladat volt.

103 1826-ban a gimnáziumi osztályok munkájának áttekintésekor Gellei József és Korponay József elsősorban a retorikai osztállyal kapcsolatos bírálatot fogalmazott meg. Egyrészt a tanulókat nagyon gyengének találták a latin nyelvben, másrészt nehezményezték, hogy reggel kilenc órakor az iskolai rendtartás ellenére még nem kezdődött el az oktatás, mert a tanító sem volt jelen a teremben, s a diákoknak is „nagy hijjok volt".

104 A felsőbb osztályok latin tudását is hiányosnak tartották. Tapasztalataikat általános érvénnyel úgy foglalták össze, hogy a latin nyelv romlása a „szüntelenül magyarul 101 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d. 102 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d. 103 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d. 104 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d.