Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

elvárást, hogy „a tanítás formája a Pataki Collégiumbeli tanítás módjára reducaltatna". Az iskola vezetése próbálta a közönséges tanítókat védeni.

74 Az egyház Miklós Sámuel professzor úr diákjainak számát kérte tőlük számon,

73 szerintük ugyanis a diákok fogyásának, s az iskola erőtlenedésének oka vélhetően éppen a tanítás és az igazgatás mulasztásaiban lelhető fel. Az 1785-ben a haunaui egyetemről meghívott Komjáti Ábrahám rektor és professzor valamint társai ezt a vádat visszautasították. A diákok lajstromaira hivatkozva közölték, hogy a tanulólétszám eddig is erősen ingadozó volt, s legfeljebb egyszer fordult elő, hogy 38 diákot tanítottak, inkább 30 vagy 26, de esetenként, mint „mostis 23-nál többre nem ment" a létszám.

76 A nagyobb diákokról pedig az elmúlt évben maga a „Nemes Ekklézsia" határozott úgy, hogy a „a szűk időkhöz képest á Deákok számát 15-re" korlátozza.

77 Szerintük a diáklétszám II. József uralkodásától kezdve „kiis keskeny határok közé szorítván mind a tanítást, mind a Tanulókat", országosan csökkenő tendenciát mutat. A sárospataki példát idézték, ahol a korábbi négyszáz helyett kétszáz tanuló van, a losonci iskola pedig csak „öt Diákokat számlált, s mostan sincsenek többen 14-nél". 1791-ben például már csak kilencen voltak a legfelső osztályban, és azok is többségükben máshonnan, a „külföldiek s lutheránusok" közül kerültek ki.

78 A közönséges tanítók hároméves itt lakásáról néhai Vadnai András úr direktorsága idején határoztak úgy, hogy azt nem lehet fenntartani, ezért megszűnt: „nem tartván a fennt nevezett Úr helyes törvénynek azt, hogy valaki szabad embert ez, vagy amaz Oskolában lejendő lakásra meg határozott bizonyos időre kényszeríttessen".

79 Az eltávozások Miklós Sámuel rektorsága idején is folytatódtak, ráadásul néhányan „Testamentum nélkül" mentek el Patakra, ahol minden kérdés nélkül befogadták őket. 74 SRK. RB. I. 4/5. 75 SZENDREI J. II. 434. p. 76 Az egyháztanács protocollumára hivatkoztak. 77 Két Szuhai ifjút a döntés miatt nem vettek fel, akik azóta Patakra mentek. 78 A jövő őszi aratást azonban szerintük csak ketten töltik majd itt, a többiek „tehetősebbek lévén" német nyelv tanulására vagy magasabb iskolákra mennek el. 79 Ezért az idő előtt elmentek a 6 forintot sem voltak kötelesek megfizetni.