Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

pedig azt is lehetővé tette, hogy a városvezetésbe bekerülhessenek a katolikusok. Grassalkovich az ebből keletkezett konfliktusok csillapítását akarta elérni 1766-ban, amikor a „gyűlölködés" megszüntetésére figyelmeztette a miskolciakat. 1773-tól megindult a minorita rendház melletti iskola építése. S bár 1778-ban Mindszenten felépült a római görög katolikus plébánia épülete, de a tényleges működése, felállítása áthúzódott a XIX. századra. Az evangélikusok egy része az 1760-as években a reformátusokhoz, míg más részük a katolikusokhoz tért át. A megmaradtak főként felvidéki szlovákokból és német ajkú csoportból álltak. 1783-ban önálló templomépítési engedélyt kaptak. A rekatolizáció ellenére, a reformátusok száma továbbra is magas volt, melyre hivatkozva 1786-tól új templomot kezdtek el építeni. A reformátusok befolyása a város vezetésében az első világháborúig nagyrészt megmaradt, amit azzal is lehet magyarázni, hogy körükben a nemesek száma igen magas volt.

33 A XVin. századi rekatolizációs folyamat egyik legfontosabb törekvése az iskoláért való küzdelem volt. Ennek előzményeként említhetjük azt, hogy 1736-ban betiltották az építkezést. Miskolcon az egyháztanács és a magisztrátus szinte ugyanazon emberekből állt, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a város az egyház munkaadójává vált. Mindez ellentmondott a kálvini radikálisok azon követelésének, miszerint szét kell választani az egyházi és a világi vezetést. A független egyháztanács 1735-től működött, amely a reformátusok vallási ügyeit intézte. Az alapítás éve nem véletlenül eshetett egybe a Tiszáninneni Egyházkerület ekkori megalakulásával is.

34 A folyton változó miskolci népesség vallási tagozódását számokban kifejezni nehéz. A rendelkezésre álló 1771. évi források alapján az utcák szerinti vallási térkép vonalait a következőképpen tudjuk felvázolni. 33 LEVELES E. 1929. 110-112. p.; DIENES D. 1999. 50. p. 34 BALOGH J. 1999. 39-41., 46-47. p.