Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

sító plenipotentiaria constitutiot (teljes körű felhatalmazást) kizárólag a Magistrátus előtt lehetett tenni. A testület január 7-i ülésén komoly összeg ellenében három ilyen megbízást állított ki. Az évszázados hatáskörét gyakorolva a magisztrátus mint „törvényszék" döntött Madarász István és szolgája közötti magánjogi perben január 8-án. Gyakori volt, hogy a testület előtt történtek az örökvallások, az ingatlanok adásvételei. A január 11-i ülésen két kötésre került sor. Január 25-én is volt magánjogi tárgyú határozat. A város ebben az esetben is hiteles helyként járt el, amikor egy testamentumi rendelkezésről két személy részére jelentőlevelet adott. Ha az ügyfelek a városhoz fordultak, a tanács magánjogi ügyben is döntött és rendelkezett a végrehajtásról is. 1790. február 6-án a tanács magánjogi egyezséget hitelesített és regisztrált a városi jegyzőkönyvbe. Február 8-án örökvallási szerződést kötött egy Miskolcon fekvő ingatlanról, február 11-én pedig munkajogi ügyben hozott döntést egy gazda és egy cseléd vitájában. Ilyen esetekben különös jelentősége volt annak, hogy a jogviszonyra vonatkozó helyi szokásokat a város előkelői ismerték. A február 12-i és 13-i üléseken összesen nyolc örökvallási szerződést kötöttek. Február 19-én két zsidó fiú adósságügye és korábban kötött örökségi megállapodása került a tanács elé. Az árvák tutoraiul a tanács rendelkezése nyomán római katolikus, református, evangélikus személyek működtek közre. A kétértelmű végrendeletből keletkezett vitában a tanács döntött. Ebben az esetben a testület lényegében választott bíróságként járt el. Az ügy bonyolultsága miatt a február 25-i ülésen is csak ezzel a kérdéssel foglalkoztak; ekkor zárult le a hagyaték fölötti vita és történt meg a hagyatéki leltár felvétele az egyik szenátor és egy vachter-hadnagy részéről. Gyakori volt az adóssági közvetítő tevékenység is. Erre került sor március 2-án, amikor a tanács előtt sikeres egyezséget kötöttek. Ekkorra idézték be azt az apát is, akiről a tanácsnak olyan információja volt, hogy nem kezeli kellő gondossággal gyermekei vagyonát. A testület tételesen elszámoltatta az özvegy apát. Két nappal később valamennyi napirenden szereplő ügy magánjogi jellegű volt. Két kereskedő örökvallást tett a tanács előtt, egy adóssági vitában jutottak kompromisszumra, egy nemes asszonyt kellett a vármegyei fórumra utasítani, és egy rokonok közötti öröklési kérdésben kötöttek