Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI
volt. A megyei autonómia felszámolása nélkül reformjait nem tartotta kivihetőnek. Az 1785-ös területi reform tíz kerületet hozott létre. Ezek a következők voltak: nyitrai (Pozsony, Nyitra, Trencsén és Bars megyék), besztercebányai (Turóc, Zólyom, Hont, Árva, Liptó, Gömör megyék), kassai (Szepes, Sáros, Abaúj, Torna, Zemplén megyék), munkácsi (Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Máramaros megyék), győri (Győr, Mosón, Komárom, Esztergom, Sopron, Vas, Veszprém megyék), pesti (Pest-Pilis-Solt, Heves, Nógrád, Borsod, Fejér megye, a Jászság, a Nagy- és Kiskunság), nagyváradi (Szabolcs, Bihar, Arad, Békés, Csanád, Csongrád, hajdúvárosok) temesvári (Temes, Krassó, Torontál, Bács megyék), a pécsi (Baranya, Tolna, Somogy, Szerem, Verőce megyék) és végül a zágrábi kerület (Zala, Várasd, Kőrös, Pozsega, Zágráb, Szeverin megyék). A kerület élére maga jelölt királyi biztosokat. Ezek legfőbb feladata már nem a törvények, hanem a királyi parancsok végrehajtása volt. Jogosultak voltak bármelyik tisztviselők leváltására, a hivatalnokok rátermettségének állandó ellenőrzésére, a tisztviselői minősítések elkészítésére. Szolgálati elöljárói lettek a szabad királyi városoknak és a kerületbe tagolt kiváltságolt területeknek. A katonaság területi irányítóivá váltak, mert az uralkodó megszüntette a Helytartótanács keretében működő országos hadbiztosságot, a kerületi hadbiztosokat a királyi biztosok alá rendelte. Szokatlanul nagy feladatkörükhöz rendkívüli hatósági jogosítvánnyal bírtak: minden formai kötöttség nélkül elrendelhették bárki letartóztatását, ehhez katonai segítséget is igénybe vehettek. A megyei reform lényeges eleme volt a közgyűlések megszüntetése. Az uralkodó alkotmányunk legnagyobb hibájának tartotta, hogy a vármegyék „külön országnak, közgyűlésük pedig valamiféle zavaros országgyűlésnek" képzelték magukat. Eltörölte a generális kongregációt, helyébe egy „kisgyűlés" került, amely csupán a rendelkezések végrehajtásának módozatairól dönthetett. Az alispánok kinevezett hivatalnokok, a járások szolgabíróinak hivatali főnökei lettek. A hazai reformok harmadik szakaszához közigazgatás-történeti nézőpontból sorozatos, egymásnak sokban ellentmondó, ügyintézési rendet szabályozó reformjai sorolhatók. Az általa létrehozott igaz-