Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

nemzeti állam istennélküli, legalábbis vallásilag közömbös korszaka kezdődött. Magyarországot érintő reformjai nem specifikusan hazánk ellen irányultak, ezeket döntően az általános birodalmi törekvések végrehajtásaként értékelhetjük. Az uralkodó hazai tevékenysége világosan elkülönülő szakaszokra osztható: 1780-83 között kísérletező, a birodalmival egyező tartalmú rendeleteket adott ki. Ennek eredménytelenségét látva radikális megoldáshoz nyúlt: felforgatva alkotmányos szokásainkat, tekintet nélkül hagyva törvényeinket, bevezette az új rendet, a „novus ordót" (1784-87). Uralkodásának utolsó három évében főleg társadalmi és jogi reformtörekvései számottevőek. Erre a periódusra esik kísérletének magyarországi kudarcát beismerő reorganizációs tevékenysége is. Az első időszak legfontosabb reformja a Helytartótanács átalakítása volt. Hagyományos közjogi értelemben ez az intézkedés törvénysértő volt, hiszen valamennyi magyar dikasztériumot tekintve egyedül ennek belső rendjét szabályozta törvény. Az 1723:I-VLT. tc-k szerint a tanácsban mind a négy rend képviselőinek helyet és szavazatot kellett kapniuk, a testület tagjait úgy kellett kiválasztani, hogy az ország minden vidéke képviselethez jusson. A tanács létrehozatala óta azonban jelentős változások következtek be. Kétszeresére nőtt a lakosság száma, fejlődött a termelés, kereskedelem, állami feladattá vált az egészségügy és népoktatás. Megnövekedett a Helytartótanács illetékességi területe is; irányítania kellett a horvát és szlavón megyéket, a temesi kerület helyén szervezett három nagy vármegyét, a 16 szepesi várost. Ezen feladatok ellátására az 1723-ban rögzített elvek szerint felépült és irányított testület már nem felelt meg. Az 1783. október 24-én kibocsátott 11 202. számú rendelete a városi ügyeket a helytartótanácsra bízta. A kamaránál - rövid ideig - csak a szorosan vett adóügyek maradtak. József a Helytartótanácsot Pozsonyból Budára, az ország természetes központjába helyezte át. Szervezetét - a hazai rendek közjogi aggályai ellenére - átalakította. A Magyar Kamarát, csökkentve ezáltal az irányítandó kormányszervek számát, beolvasztotta ebbe a dikasztériumba. A szervezeti reformmal először került ki országunk pénzügyi felügyelete a bécsi Udvari Kamara hatásköréből. Az újonnan alakított egyházügyi és tanulmányi bizottságot, to-