Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

egymást, anyja mérlegelő magatartását nem vette át. Igazgatási reformjai elvi alapokon, egy általa felállított magas és elvont követelményszintnek megfelelően születtek. Az uralkodó neveltetése révén már az irodalmi felvilágosodás képviselője. Elődeivel szemben személyes meggyőződésből és nem tanácsadói sugalmazására alakította ki elképzeléseit és gyakran személyesen igyekezett azoknak érvényt szerezni. Kezdettől fogva élénken érdeklődött az állami pénzügyek iránt; Sonnenfels tanítása nyomán ezen a téren egyenesen „ateistának" tartotta magát. Gyakran hangsúlyozta, hogy a városok fontos bevételi forrást jelenthetnek, ha felszabadulnak a földesúri hatalom alól. Az állam bevételének gyarapítását és célszerű felhasználását tartalmazó javaslatai eredmény nélkül maradtak. Fiatalkori írásaiban nagy teret szentelt a közigazgatásnak: az Államtanács szervezetének átalakítását, a reszortoknak megfelelő munkafelosztás bevezetését, a tagok szakmai alkalmasság szerinti kiválasztását sürgette. Nem titkolta, hogy a városokat egységes irányítás alá kívánta vonni, háttérbe szorítva a kamarai befolyást. Uralmának kezdetén az egész birodalmat érintő változtatásait némi óvatosság jellemzi. Az abszolutizmus empirikus eszközeivel, a hivatalnokokkal szemben támasztott követelmények pontosabb körülírásával, egyedi esetekre szóló döntésekkel, kisebb szervezeti reformokkal igyekezett az örökölt mechanizmust a maga elképzeléseihez igazítani (Hajdú Lajos). Az első négy év evolúciós szellemű átalakításai után, ennek eredménytelenségét látva tért át a radikális igényű, erőszakos módszerrel végrehajtott reformokra. Az általa elképzelt új típusú bürokrácia feladatairól 1781-ben kiadott első hivatalnoki „pásztorlevele" szól. Ebben rögzíti, hogy az ország közügyeiben - az ítélkezést kivéve - az irányvonal meghatározása és a döntés kizárólag tőle függ. A főhivatalnokok legfontosabb feladata az uralkodó támogatása, mindenki más a királyi akarat maradéktalan végrehajtásáért felelős. Elvárta, hogy a közigazgatás személyzete „teljesen szentelje magát a feladatok elvégzésének". Már ebben az időszakban körvonalazódott a császár elképzelése az új bürokráciáról. Az állami szolgálatban állók külön csoportja a hivatalnoki réteg uralkodásának idején alakult ki és vált a monarchia egyik összetartó tényezőjévé. Tevékenységüket már nem megbízóik