Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

gazdasági, társadalmi, még pontosabban az életmódban megmutatkozó azonossága ellenére ez a megkülönböztetés mindig ott húzódott a háttérben. Elvben tehát mindenkinek valamilyen személyi csoportosuláshoz kellett tartoznia. A kortársi szemlélet ezen természetes voltát jól példázzák az összeírási fejlécek elnevezései. A hivatalos kategóriák azonban természetesen csak részben feleltek meg a valóságos társadalmi helyzetnek. A XVÏÏL századra általában jellemző „új berendezkedés" a korábbi familiaritás régi formáinak felbomlását, átrendeződését is eredményezte. Ezzel párhuzamosan a tisztségvállalás, az ipari, mezőgazdasági tevékenység mindinkább az egyéni boldogulás elfogadható stratégiájává vált.

14 A nemesek helyzetét Miskolcon is jól példázza az, hogy bár nem tartoztak a város joghatósága alá, mégis részt vettek a tisztújításokon, használták a középületeket. A diósgyőri uradalommal a birtokokon közösen osztoztak.

15 A nemesi jogok alapja országosan két „ősi" jogcímhez kötődött, egyrészt a szabad földfoglaláshoz, másrészt pedig a szabad fegyverforgatáshoz. Az utóbbi azonban mindinkább formálissá vált. Érdemes részletesen is megismernünk azokat a Borsod vármegyei rendelkezéseket, amelyek alapján értelmezni tudjuk azt, hogy ebben a vármegyében, és így közvetetten Miskolcon is, kiket tartottak birtokos nemesnek. Egy 1698. évi statútum szerint a „jövőben" azokat akarták idesorolni, akik a „vármegyében két paraszt- vagy jobbágyföldet" tudtak műveltetni, vagy pedig négy zsellérjük volt. A kategorizálás alapját tehát az ingatlanhoz és a személyek fölötti uralomhoz csatolták. Azokat, akik ezen csoporton kívül estek, „taxás nemesnek" nevezték. Általában is tudjuk, hogy az utóbbiak a nemességnek mindenképpen alacsonyabb rangú, elszegényedett, rendszerint csak a nemesi címeres levéllel rendelkező (armalista) csoportját képezték, akiknek az állami, és még inkább a vármegyei adóhoz is hozzá kellett járulniuk. Hogy adójukat a jobbágyok által fizetett rovásadótól megkülönböztessék, azt taxában, rögzített összegű adóban fizették meg. Ők tehát már nem minden tekintetben részesültek a sarkalatos nemesi jogokból. Egyébként is rendszerint jobbágy telken laktak, ami majd jó részük számára később ténylegesen is a parasztságba vagy más ke14 R. VÁRKONYI Á. 1989. 131-136. p. 15 LEVELES E. 1929. 112-113. p.