Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

ma (ld. 43. sz. melléklet) 2046 háztartásfőt és 7005 „velők lakót" sorolt fel, ami a tényleges népességszámnak valamelyest - érzésünk szerint - alatta marad,

302 mégis a háztartásfők osztályozása miatt alkalmas bizonyos következtetések megfogalmazására. Az ingatlantulajdon, illetve jövedelemforrás után kivetett egyházi adó első osztályába az egyházközség lakosságának alig 11,77%-a, a második osztályba 18,03%-a, túlnyomó többsége, mintegy 70%-a pedig a harmadik osztályba tartozott. A reformátusok így egy árnyalattal jobb képet mutatnak a kéményösszeírásokból (ld. fentebb) a lakosság egészére vonatkozóan kirajzolódó megállapításoknál. Az összeírásból kitűnik továbbá, hogy a református lakosság viszonylag egyenletesen oszlott el a város egész területén, látványosabb tömbösödésről nem beszélhetünk. Az egyes utcatizedeken belül azonban mutatkozik helyenként differenciálódás, például az I. negyed 2. tizedében csak két első osztályú adózót, míg ugyanott az 1. tizedben 59-et írtak össze. Előbbiben nyilván nem a református lakosok rendelkeztek kiugróan jó jövedelmi viszonyokkal a velük együtt élő egyéb felekezetekhez képest, hanem sokkal inkább lakóhelyük általános viszonyait képezték le. Az 1840-es évekre vonatkozó, kézművesekkel kapcsolatos, Fényes Elek-féle statisztika adatai egyes pontokon nem igazán megbízhatóak. (Ld. 34. sz. melléklet.) Feltűnően alacsonyra becsülte a csizmadiák számát, majdnem 50-nel kevesebbre, mint ahogy azt az 1820-as évekbeli statisztikáink alapján gyaníthattuk. (Ld. fentebb.) A többi mesterségre tekintve hozzávetőlegesen stagnált vagy kis mértékben nőtt az asztalos, a gombkötő, a szappanos, a szűcs és a szűrszabó mesterek száma, látványosan emelkedett a szabóké, gubásoké, henteseké és tímároké. A Fényes Elek-féle statisztika homályos számsoraiból (például nem jelölte be a csizmadialegények és inasok számát, a tímároknál bizonytalan becslést tett stb.) mégis gyanítani lehet, hogy a legény nélkül dolgozó mesterek számaránya hasonló lehetett az 1820-as években megfigyelthez. Összefoglaló művében egyébként a táblázatban ismertetetteken túlmenő, valamint a kontá302 Az 1828-as „cubularis" összeírás 2511 háztartásfőt sorolt fel, ami ugyanígy szintén kevésnek tűnik, hiszen az ekkor keletkezett conscriptio ignobilium 2659-et említ. Vö. SRK. Lt. RA. I. 2/10. (1828)