Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

Utca Családfő % Klastrom háta megett 54 1,54 Nagyhunyad 54 1,54 Klastrom 53 1,51 Zsolcai kapu 51 1,46 Újváros Pece m. 51 1,46 Pipisdomb alja 38 1,09 Tetemvár 35 1,00 Összesen 3501 100,00 A nemesek létszámát és utcánkénti elhelyezkedését szintén nehéz pontosan meghatározni. A különböző idejű és szempontú források itt is ellentmondásokat tartalmaznak, ezért is vagyunk kénytelenek inkább a XVIII. század második felét vizsgálni. Az 1771. évi névsorunk nyilván ebben a tekintetben sem pontos, hiszen csupán 175 fő adatai alapján tudjuk illusztrálni a nemesek utcánkénti lakóhelyét. A miskolci nemesek mintegy fele a Szirma utcában lakott. A nyilvánvalóan hiányos listán a következő, nemesek által lakott utcákat említhetjük meg: Kenő, Kandia, Malomszög. 1798-ban a nemesek által leginkább lakott városrészekhez tartozott az Újváros, Szirma, Piac és Derék utca, Vízköz és Hunyad. A jogi helyzeténél fogva már eleve kiváltságos csoport tehát Miskolcon is a főutcán, valamint az azzal párhuzamos, központi városrészekben lakott. A miskolci társadalom foglalkozási, vallási, etnikai csoportjainak térbeli elhelyezkedésével a következő fejezetekben még foglalkozunk. JOGI HELYZET ÉS NORMÁK A nemesi uralom kiterjedését már a XVII. században is jól nyomon lehet követni. Az 1630-as évektől rendszeresnek mondható gyakorlat szerint, tekintélyes birtokos nemesek ültek a főbírói székben. Az elöljáróság 1647-ben engedélyezte, hogy a nemesek előjogaik alapján megtagadhatták a városi törvényszék előtti megjelenést. Ugyanakkor a hatalommal járó terheket sokan igyekeztek maguktól elhárítani. Legalábbis erre a gyakorlatra utaltak azok a határozatok, amelyek büntetést helyeztek kilátásba azok számára, akik vonakodtak tisztséget vállalni. A legnagyobb felelősséget viselő főbírónak a