Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

mus sajátosan magyar változatát, foglalták el helyüket a „haza és haladás" programját képviselő csoportban. Mind az említett lokálpatriotizmusra, mind Miskolcnak az országos politikában való ismertségére példa az, ahogy a reformországgyűléseken megnyilatkoztak. (Palóczy 1832-től 1844-ig három, Szemere 1843-44-ben, illetve 1847-48-ban két diétán képviselte a vármegyét.) Az 1832-36-os országgyűlés egyik 1834 januári vitájában például a táblabírák választásának módjáról beszéltek, amikor Palóczy szót kért és kifejtette, hogy „Miskolcnak 1300 nemesei vannak, kiknek nincs reprezentánsuk, s a borsodi 9354 nemes voksokat nem tolmácsolhatná néhány földesúr", vagyis Miskolc népességének megfelelő képviseletet és méltányosságot követett.

115 Vagy 1835 októberében a jobbágytelken ülő nemesek adózása tárgyában úgy fogalmazott, hogy „küldői nevezetes részének, a miskolciaknak" nevében nyilatkozva sürgette a koronabirtokon élők jogállapotának rendezését, külön kiemelve a városra vonatkozó 1715/104. tc.-et, illetve az ennél általánosabb érvényű 1741/63. tc. 9. §-át.

116 Sőt egyegy esetben az is előfordult, hogy a köznyelvben mindenki által csak „ősz borsodi bajnok"-ként titulált Palóczyt nem a megyéjével, hanem szülővárosával hozták kapcsolatba. 1834 márciusában egy szavazáskor például Felsőbüki Nagy Pál Palóczynak címzett gunyoros kritikájában így fogalmazott: „hogy ezen utolsó voksolásról is Bécsben mint Miskolcon egyiránt vélekednek, alkalmasint igaz".

117 A példák hosszan folytathatók, a lényeg, hogy az 1832-36. évi országgyűlésről Borsod követei, elsősorban Palóczy a polgári átalakulás iránt elkötelezett, felkészültségét, ismereteit, kapcsolatait, sőt karrierjét is ezen új típusú ellenzék érdekeinek alárendelő - és országosan ismert, több megye által táblabíróvá választott, illetve kitüntetett - közéleti személyiségként érkezett haza. A folyamatot elmélyítette az országgyűlés végén illetve után kibontakozó kormányterror, a hűtlenségi és felségsértési perek, s nem véletlen, hogy Palóczy László lett Kossuth új lapjának, a Törvényhatósági Tudósítá115 KLÖM II. 526. p. 116 KLÖM V. 137. p.; a törvényhelyre: MT. 1740-1868. 117 KLÖM II. 723. p.