Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

lomnak: kisebb kereskedőbolt uradalmi pénzen való megépítésének kérése, majd évi 100 Rft évi bérleti díj fizetése. Az aránytalanul különböző két javaslatból az uradalom mégis a rosszabbnak, a gyengébbnek, előnytelenebbnek tűnőt támogatja, s ez az építkezés meg is valósul. Más példákon is látjuk az uradalom egyensúlytartásra épülő diplomáciáját. A görög kompánia „nagyon erős", fénykorát éli a városban, minden adóztatással kapcsolatos elvárásnak eleget tud tenni. A zsidó kompánia „erősödik", nagyobb számú betelepedésük most érzékelhető, s védelmi pénzt fizetnek a településeken maradhatásukért. A görögök szabályrendelete megfogalmazza, hogy zsidó kereskedőre közös érdekből licitálni kell, hogy ne telepedhessenek le a városban. Az uradalomnak meg - leegyszerűsítve - az az érdeke, hogy legyen „többet ígérő", legyen konkurencia, hiszen mind a görög, mind a zsidó kereskedő egymás ellen, s az uradalom javára gerjeszti az árakat. A diósgyőri koronauradalom 1783-ban összeírattatta a hozzátartozó mezővárosok és falvak területén lévő, s hasznot hajtó (bérbe adott) ingatlanait. A miskolci boltok, vendéglők, mészárszékek, pincék száma 31 darab volt, beleértve más, hasznot hozó objektumokat (malom, téglavető, tárház, serfőző) és „szolgálati házakat" (Vay-ház, uradalmi ügyvéd háza, piacbíró háza egy öreg és egy új ház).

86 A leírás indoka annak felbecsülése volt, hogy az 1781. évi tűzvész után milyen szintre jutott az újjáépítés, vagy a helyreállítás. Kiderül, hogy több mészárszék és bormérés mellett egyetlen uradalmi kávéház és két kereskedőház (fornix mercantilis) képezi a bérlet tárgyát. A két kereskedőház egyike a Seraffi-funduson, még a másik a Dőry-funduson áll, s mindkettőben több boltot bérelnek egymás mellett a görögök és a zsidók. 1783-at követően 1810-1811-ből származik az az összeírás, amely pontosan mutatja a több, mint negyedszázad alatt bekövetkezett változásokat. Az ezt követő, s érdemi adatokat tartalmazó összeírás az 1836-1843 közötti bérleti díj, bérlő és üzletváltozásokat rögzítette, tehát ismét jó negyedszázad változásainak észrevételezésére alkalmas. Az 1780 és 1840 közötti időben tanúi lehetünk a mezővárosi 86 MOL. E. 44. NAGY L-F. KISS E. 1995. 523-533. p.