Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

szántójának, pincéjének, házának elvesztéséhez. A helyi polgár saját közössége kárát, egy másik, a város falai között megjelent új közösség meggazdagodását látta, nem pedig egy új tényező: a piac megjelenését. Az önellátás keretei töredeznek, a piacgazdálkodás körülményei és követelményei körvonalazódnak, s mindez egy más nemzetiséghez (most a görögökhöz, majd őket követően még erőteljesebben, koncentráltabban a zsidókhoz), e nemzetiség tagjaihoz, családjaihoz kötődnek. Az általánosításnak természetesen a görög kereskedők esetében is megvannak a „hátulütői". Nem minden kereskedő volt kiemelkedően gazdag, nem mindegyik élt a pénzkölcsönnel, a hitelnyújtással. A jellemzők, a negatív megítélés mégis a közösség egészére vonatkozott. A magyarországi görög kereskedők megítéléséről 1752-ben olvashatjuk, hogy „eddig is nagy kárt okoztak a szabad kir.(ályi) városok lakóinak, úgy hogy alig van már a városokban kereskedő, ki nem ül nyakig az adósságban. De még az osztrák kereskedőknek is nagy kárt okozának, hisz ezek is polgárjogot élveznek Pozsonyban és Budán. A görögök semmi új jogot sem érdemelnek, mivel családjukat Törökországban hagyván, nyereségüket időnként kiviszik, vagy véglegesen visszatérnek oda. Naponta megesik, hogy váratlanul meghalnak, s nagy vagyonuk ellenére sem marad annyi pénz utánnuk, hogy temetésük költségeit ki lehetne fizetni, hiszen még a parasztok is kárt szenvednek ki nem fizetett adósságok révén."

78 Valóban, a görög végrendeletekben nagyon gyakran feltűnnek az „aktív adósságok", a kintlévőségek, amelyek kezelését és behajtását a végrendelet megalkotója a kurátorok feladatává teszi. Előfordul, hogy valaki szinte pénz nélkül hal meg, mégis sokfelé és nagy összegű alapítványt tesz, vagy adományt hagy. Az adományok különlegesen működtek pl. a közösségi intézmények, így a templom, iskola, vagy ispotály esetében. Mikor elhatározták az építkezést, az engedélyezéshez fel kellett tüntetni a rendelkezésre álló összeg, az alaptőke nagyságát. Ez azonban nem pénzt jelentett, hanem megajánlott összegeket, amelyek után csak évi kamatot kellett fizetni mindenkinek. Tehát a felajánlott összeg úgy működött, mint 6%-os 78 A Commerz-Directorium 1752. jún. 2-ai jelentését idézi ECHART F. 1918. 365-366. p.