Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

PÉNZGAZDÁLKODÁS ÉS HITELVISZONYOK. AZ ÜZLETHÁLÓZAT KIALAKULÁSA A modern tőkés hitelszervezet első csírái, kezdeményei a XIX. század első harmadának végén, illetve az 1840-es években jelentek meg Magyarországon. Pénzintézetek híján a kamatozó pénzkölcsön intézménye azonban ezt megelőzően egy évszázaddal már feltűnik a görög kereskedőkhöz kapcsolódva. Egy olyan mezővárosban, mint Miskolc, a céhes iparost, vagy a földművelő gazdát, a szőlőt termelő, s borát értékesíteni kívánó paraszt iparost, vagy polgárt minőségileg „új helyzet" elé állította a görög boltos, vagy vásári kereskedő, aki munkájához alapanyagot, a sokadalomban vagy ünnepségeken való megjelenéséhez ruhaválasztékot, még csak művelt szőlőjéhez borfelvásárlást ígért, adott és nyújtott hitelben. A kereskedő így kívánt, egyben átkozott, legalábbis kipellengérezett figurája lett a város társadalmának. De miből lett a vagyon, a gazdagság, amely megteremtette a széles körű hitelezés alapjait? Indoklásához kevésnek tűnnek a vámviszonyok, amelyek a nemzetközi szerződésekben rögzítve sem léphették túl az egyszeri vámolást, s a behozott áru összegének kezdetben 3, majd a XVIII. század negyvenes éveitől 5%-át.

77 Az áru- és pénzkölcsönzési tranzakcióik ugyanis nem haladják meg a 4-6% közötti kamatot. Meggazdagodásukat a szakirodalom általában „gyors"-nak summázza, de - mint a későbbiekben kitűnik - ez a gyorsaság csak ritkán jelent egy generációt, azok akik kiemelkednek a közösség átlagos megélhetésű kereskedői közül, két-három generáció munkája eredményeként mondhatják el ezt magukról. (Nemesség szerzésére tett kísérleteik során az előző generációk érdemeire történik hivatkozás. Gyorsan visszavezetve az ősöket a balkáni szülővárosba, ahol azok - szinte minden esetben nagy házzal, ingósággal, vagyonnal rendelkező nemes emberek voltak. Az ingatlanok természetesen maradtak, de az ottani tőke biztosította a kereskedelmi vállalkozás alapját.) A meggazdagodás alapja az egyes árufélék, árufajták értékkülönbözete volt, amely az ő közvetítésükkel akár többszáz kilométeres 77 PETRI E. 1996. 76-87. p.