Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

dást szolgáló kezdeményezések, egyesületi élet stb. jellemezték. (Ez utóbbit természetesen a maradi vagy bocskoros nemességgel többkevesebb sikerrel megvívott politikai harcokban érte el.) A szakirodalom korábban ismertette már a Miskolcon létrejövő, politikai klub-jellegű, illetve civil kezdeményezésekből fakadó egyesületek tevékenységét, melyek közül kiemelkedik a „Major utcai tudós társaság", a nemzeti kaszinó és a polgári egyesület,

111 vagy amikor 1845-ben ellenzéki pártkezdeményként megalakították a Védegylet Borsod Vidéki Osztályát. Ezen szerveződések mindegyikében egy jól körülhatárolható miskolci nemesi csoport kezében volt a kezdeményezés, mely magáévá tette a reformellenzék társadalmi és politikai programját, egyre szervezettebben lépett fel és erősítette az ország egészében szerveződő ellenzéki mozgalom bázisát.

112 (Tagjaik közé azonban nemcsak nemesek, hanem - velük egyenjogúan - honoratiorok is bekerülhettek, aminek nyilván nagy szerepe volt abban, hogy Borsod az elsők között biztosított szavazati jogot a megyei közgyűlésen a honoratiorok részére.) Mégis erről a viszonylag széles körű - és a város nagyságrendjével részben önmagában is indokolható - országos ismertségről meg kell állapítanunk, hogy az nem Miskolc városról, hanem sokkal inkább Borsod vármegye székhelyéről szólt. Pontosabban Miskolc annak köszönhette - különösen a reformellenzék köreiben - elismert voltát, hogy a közéletnek keretet, fórumot biztosító vármegye politizáló nemesi elitje a városban élt és tevékenykedett, gyakran megfordult itt, vagy legalábbis ezer szállal kötődött ide. Kétségtelen, hogy épp a reformkor az, amikor az itt élő értelmiségiek körében tetten érhető egyfajta immár polgári szempontú lokálpatriotizmus (vagyis a jogkiterjesztés nyomán kulturális-nyelvi-történeti értelemben újra értelmezett „nemzet" szolgálatának szűkebb régióra való alkalmazása), ugyanakkor ha Miskolcot megjelenítették valami módon az ország nyilvánossága előtt, annak oka az esetek többségében Borsod 111 Ezekre ld. FAZEKAS Cs. másik tanulmányában írottakat jelen kötetben, illetve: Társalkodó, 1838. június 20. (49. sz.) 189-190. p. stb. 112 Ld. erről például SERESNÉ SZEGŐFI A. 1991. 166-167. p.; KILIÁN I. 1965.; TÓVÁRI J. 1997.; SZŰCS M. 1981. passim stb.