Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

lyok szerint a kereskedők és családjaik. A XIX. században ugyan találkozunk „alapszabály-módosításokkal, de ezek szervezeti jellegűek. Életüket ezek által meghatározottan élték a közösség megszűnéséig. Az egyes funkciók (mint egyházi funkciók) éltek a XX. században is, sőt az ország különböző településeiről, az egykori kereskedők leszármazottaitól érkező segélykérő levelek is megőrizték a másfél-két évszázados formulákat, hagyományokat. A kompánia ügyintézésében sem történt változás, az irányító testület lényegét (vagyis elöljáró + esküdtek) mindvégig megtartotta. Ez pedig a szabályzatnak azon az előírásán alapult, amely szerint „A kompánia ügyeinek vezetését az elöljáró és az esküdtek nem kötelesek 3 éven túl intézni. Hanem joguk van 3 év után az egyházközségnek tőlük elszámolást követelni és a tisztséget másokra átruházni. Ha valaki alkalmatlan, joga van őt az egyházközségnek állásából felmenteni, s helyére mást választani." Amikorra a kompánia alapszabályainak módosítása elkészült, lezárult a kereskedők, a „görög kereskedelem" történetének „hőskorszaka", amelyet a nagy karavánutak, balkáni, vagy észak- és nyugateurópai kereskedőutak jellemeztek. 1774-ben (néhány esetben előtte is, de szórványosan még ezt követően is) letették a hűségesküt, amely török alattvalókból a királyi Magyarország alattvalóivá, lakosaivá tette őket. A letelepült életmód, a helyhez kötöttség a korábbi vágyott, vagy megvalósított autonómiát másodlagossá tette. A fő cél a település egészébe való beilleszkedés lett. Ez a törekvés érzékelhető azokban a megfogalmazásokban, amelyek deklarálják, hogy van ugyan saját vezetőségük, de a miskolci főbíró kizárólagos döntési jogkörét, a megye irányító szerepét fenntartás és ellenvetés nélkül elfogadják. A KORONAURADALOMMAL KÖTÖTT SZERZŐDÉSEKBŐL KITŰNŐ GÖRÖG-ZSIDÓ KAPCSOLATOK A görög és a zsidó kereskedők szempontjából egyaránt meghatározó volt a diósgyőri koronauradalomhoz kapcsolódó viszonyuk. A szerződésekből is kitűnő, „legaktívabb" időszak 1760-1825 közötti több mint fél évszázad volt. A nagy mennyiségű szerződés lehetőséget ad annak megválaszolására, hogy ez a bérleti kapcsolat milyen