Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

városi magistrátus élén álló főbíró. Jogállását tekintve van-e különbség a céhszervezet és egy kereskedő testület élén álló vezető között? (Az összehasonlítás azért is vetődött fel gyakorta a korabeli városi társadalomban, mert a céhes iparosokat „maguk közül való"-nak tartották, míg a kereskedőket „kívülről jöttéknek", „idegeneknek" minősítették.) A kereskedő kompániák érdekképviseleti munkáját vizsgálva Petri Edit összevetette azokat a levéltári dokumentumokat, amelyek a „görög bírók" valóságos működéséről, sőt megválasztásáról, írásba foglalt „jogosítványaikról" szólnak.

39 Úgy látja, hogy a görögök egymás közti ügyeik intézésére, a tagok közti nézeteltérések felszámolására maguk közül bírót és esküdteket választottak, akik természetesen a legrégebben ott lakó és a legtekintélyesebb görögök voltak. A bíró a kamarai városokban a kamara előtt tette le a hűségesküt (pl. Tokaj, Diószeg, Székelyhida), Kecskeméten a városi tanács és a földesúr előtt. A földesúr a görög bíró mellé választott 4 esküdtön kívül még kettőt kinevezett. Az elöljárók a városi tanácstól függtek, végzéseik ellen is oda lehetett fellebbezni.

40 A bíró felelős volt a kompánia valamennyi tagja viselt dolgaiért, főleg akkor, ha azok Törökországba mentek árubeszerző útra. Ugyanakkor - egyebek között - felelős volt a földesúri cenzus és a megyei adók behajtásáért is, „ellenszolgáltatásként" a város csak rajta keresztül és tudtával foglalkozott a görög kereskedők ügyeivel. A kompániának ez a szerveződése az érintett településeken a XVIII. század első negyedére vonatkozik. Az a tény, hogy a választott bíró legfőbb hivatása a kereskedők egymás közötti vitás ügyeinek rendezése, a „belső" igazságszolgáltatás, kifelé a kompániatagok érdekeinek képviselete, a kompániák között és a hatóságok előtti védelme volt, a társulatnak egyfajta önállóságot, az adott település társadalmán belül bizonyos fokú elkülönültséget jelentett. Ez az elkülönültség pedig már önmagában támadható volt, amivel éltek is a különböző társadalmi csoportok. Miskolcon - e példáktól eltérően - nem utalnak adatok arra, hogy a kompánia vezetőjének kiválasztásába a város, a koronaura39 PETRI E. 1975. 17-78. p. 40 PETRI E. 1975. 49. p.