Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI
alkalmazott inasok és segédek számát is. Utalás történik a tulajdoni viszonyokra, amennyiben a szőlő, a rét és a pince is megjelenik a lajstromban. (Kár, hogy az utóbbi csak arra korlátozódott, hogy rendelkezett-e ilyen tulajdonnal a kereskedő, vagy sem. Tehát a bérelt terület nagyságára, termésmennyiségére, határbeli elhelyezkedésre, a pincék befogadóképességére és hollétére vonatkozóan nem kapunk információkat.) Az összeírás szerint Miskolcon 50, Csaton, Szentpéteren és Ónodon egy-egy, még Szendrőn két kereskedő élt, de közülük egyiknek sem volt ingatlana, csupán bolttal (vagy boltbérlettel) rendelkeztek. A kompánia általános viszonyaira utal, hogy az 50 „családfő" közül 13 még nőtlen, 2 pedig már özvegy. A 35 „teljes" családban 73 gyermeket neveltek (tehát az 5-6, nem ritkán 8 gyermekszületés ellenére - ekkor - családonként két élő gyermek a jellemző.) Az üzletekben, kereskedésekben dolgozó alkalmazottakkal a miskolci „szórvány" 206 fő, a Borsod megyébe települt kereskedők és családtagjaik száma pedig összesen 223 fő. 21 A XVIII. század utolsó összeírása, amely hasonlóan a családi állapotra (férj, feleség, gyermek, rokon, szolga) és a tulajdonviszonyra terjed ki (házas, vagy nincstelen), 1792-1793-ban készült. 22 Ahogyan a XVIII. század második felét végig és folyamatosan jellemzi a kereskedő családfők számának növekedése, úgy válik egyértelművé, hogy a görög kereskedők miskolci életében a század vége, illetve a XVIII-XIX. század fordulója a kiteljesedés, a fénykor időszaka. A XVIII. század utolsó összeírása 95 kereskedőt, rokonokkal, családtagokkal együtt 480 fős kolóniát talált Miskolcon, s ez a közel 13 ezer fős városnak alig kifejezhető számaránya (0,04%-a). A századforduló miskolci adóösszeírásaiban a görög kommunitás névsorát magyarul és görögül is felleljük a levéltári iratok között. 23 Az adófizető családfők száma mindkét változatban már csak 35 fő. Ugyanebben az évben azonban készült egy másik lajstrom is, amely a házadó-kivetést tartalmazza, s eszerint 55 kereskedő fizet különböző nagyságú, összességében azonban az 500 Rfrt-ot meg nem ha21 Vö. KOMÁROMY J. 1968. 363-390. p. 22 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501 /f. XXV. I. 39. 23 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 4-5. és 1801-re vonatkozóan TODOROVA, M. 1977. 135-138 p.
