Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSGAZDÁLKODÁS

fel-alá járó tisztek számára is „elkelt" 1 hordó bor, amit korsókkal kellett elhordani. A naturálékban történő számadásra jó példa Gombkötő György inspektor elszámolása 1793-ból. A főbíró a szolgabíró és néhány esküdt kíséretében a Szinva forráshoz utazott, hogy a tisztításáról döntsenek. Ebből az alkalomból a deputáció ellátása az inspektor feladata volt, a nevezetes számadás erről készült, úgymint: „8 font húsra sütni főzni 28 x káposzta 12 szalonna pergelni a káposztára s bele, e mellett nyersen is elvinni 1 5

Ii font 13 h egy kenyér 18 9 icce bor 54 summa 2 ft 5 krajcár Az otthonról elvitt - feltehetően töltöttkáposzta - nem volt elegendő, azt írja Gombkötő György: „ezen felül egyre másra költöttem az Hámorban és az Massában az lovakra és magunkra Rft 1 xr 39." A számadás megfelelt a valóságnak, mert a főbíró a kifizetést engedélyezte. 1800: A bevételek között szerepel a „generalis cassa" nyugtatvány kifizetése a hadseregnek végzett munkáról: szekerezés, ló porció, kézi munka és tűzifa. A kocsma ez évi jövedelme: 2588 rft, 36 krajcár. Eladtak szénát és zabot, de eladtak 6 bikát, 1 lovat, 1 csődört és 4 ökröt is, ez utóbbiakat 384 rft 19 krajcárért. Személyi terhek megváltása címén a görögök és zsidók 225 rft fizettek, ugyanakkor az iparosok 578 rft. 21 krajcárt. A legérdekesebb az „elegyes jövedelmek" címszó, van itt minden, amit eladtak: lécet, puskát, aszú szőlőt, bitang lovat és egy városi szőlőt, ez utóbbit 50 forintért. A bevételekkel szembeállított kiadások között számottevő a vásárlás. A rozs „hiánycikk": a 311 köböl 3 véka szükségletből mindössze 80 köböl és 1 í

/

2 véka a saját készlet, a beszolgáltatott 124 köböl véka, vásároltak 185 köböllel, a többit pedig kölcsön kérték. A legrosszabb a helyzet a zabbal: a több, mint 590 köböl szükségletből mindössze 8 köböl a saját tulajdon, a többit vásárolták, vagy kölcsönözték. A szénával jól állt a város, a nyitó leltár szerint az előző évről 235 porció 67 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/c. Gazdasági ügyek 1795/96. No. 58.