Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

súak igen számosan találtatnak közöttük, többnyire azon a grádicsán állanak már a pallérozódásnak, mellyel magok nemcsak a faluk, de több más városok felett is megkülönböztetik a hazában ezen tekintetes megyében pedig egy is Miskolchoz fogható nincs. [...] Ezen segítene ellenben hathatósan a királyi városbeli praerogatíva [= kiváltság], amidőn a nemtelen lakost emelkedni kezdő gondolkozásához illő sorsra hágatná fel, terhét pedig nem nevelné."

99 A „nemtelen" lakosság terheinek növekedése, elszegényedésének folyamata ugyanis már az 1810-es évektől kirajzolódott, vagyis az, hogy az adófizetőknek nagy számú kiváltságolt lakos mellett „túl nagy" népességet és várost kellett „eltartani", ami Miskolc társadalmi fejlődését, polgárosodását hosszú távon teljesen legátolta. Éppen 1817-ben például az állami hadiadóból, a város lakosaira mintegy 4300 forintot vetettek ki, háziadóból azonban több, mint a dupláját!

100 Mint tudjuk, a reformkori országgyűléseken újabb település szabad királyi városi ranggal való felruházására nem került sor, sőt az egyre inkább a népképviselet, illetve a polgári típusú közigazgatási szervezet kiépítésére irányuló tervezetek nem tették lehetővé az így kiváltságolt települések számának növelését. Miskolc ugyanakkor erőteljes és - amennyiben hihetünk a kortársak megállapításainak - sikeres kampányt folytatott a cím elnyeréséért. 1840-ben a városba királyi biztosul kirendelt Lónyay János még inkább csak vendégeskedett Miskolcon, a következő évben kinevezett helytartótanácsos, Szilassy József azonban tényleges lépéseket tett a szabad királyi városság előkészítésére. Több hónapos vizsgálat után (melybe jellemző módon bevonták Podhraczky Józsefet, korának híres diplomatikai szakemberét, hogy a régi oklevelek feltárásával járuljon hozzá a szabad királyi városság érvrendszerének jogi megalapozásához) 1843-ra elkészült a tervezet, mely alapján Szilassy mintegy 450 ezer forintban jelölte meg a város által kártalanításként leteendő összeget. Ennek azonban Miskolc alig kétharmadát tudta és akarta volna kifizetni. Ugyanebben az évben nem túlzott a városi tanács, amikor a július 19-i nagy tűzvész (ld. alább) után segélykérő levelé99 Idézi: SZENDRLT J. 1911. 169-170. p. 100 SZEKFŰ Gy. 1936. 237. p. Ld. minderre FAZEKAS Cs. jelen kötetben közölt másik tanulmányát.