Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSGAZDÁLKODÁS

melyek lesznek a „nemszeretem" új adók, s ezeknél, már előre behajtási szankciót fogalmaztak meg. A kisebb királyi haszonvételeknek - regáléknak - nevezett bevételek egyik csoportja; a vámok és a vásártartási jog, fokozatosan került ki a kincstár kezeléséből. Az e néven ismert haszonvételek másik része azonban nem is királyi eredetű és csak a XV. század második felétől lett jelentős. A regálék bevételét, ha megszorításokkal is, de Miskolc, mint mezőváros is élvezte: köztük a malom-, és mészárszéktartási jogot és a legjelentősebb bevételt adó kocsmáltatási jogot. A malom a korszak gazdaságában a felhasználó ipart testesítette meg; a mezőgazdasági termékek feldolgozását szolgáló igen ősi ipart. Miskolc természeti adottságai - a két energiát szolgáltató patak; a Pece és a Szinva - igen korán a vízi malmok sokaságának működését segítette.

15 A számtalan malomnak változatosak voltak a tulajdon viszonyai; volt malom az uradalom, az egyház és a paraszti gazdaságok birtokában és volt malma a városnak. A malomban tiszta búza, rozs, árpa, kukorica őrlése folyt, az őrlésért természetbeni vámmal fizettek az őröltetők, ez volt a malom haszna.

16 A hasznot többfelé osztották; legelőször leszedték a molnár kenyérnek valóját, vagy „ebéd" köbölt, ez 1 köböl, majd a molnár részét, ami a maradék harmada volt, végül a város hasznát, ami a molnárrész kétszerese volt. A magisztrátus által kinevezett gazdasági deputáció esetenként, általában havonta, megmérte a malom hasznát - őrleményenként - kiszámolták a köteles részeket, majd a város hasznát a deputátusok a piaci ár ismeretében limitálták. A molnár, vagy az inspektor ezután a limitált áron eladta a gabonát és a pénzt a város kasszájába befizették. Több ízben utalnak arra a források, hogy a deputáció által limitált áron nem lehetett eladni a gabonát, ilyenkor az újabb deputáció megkezdte az árleszállítást. Miután a város malmainak számadása és az inspektor munkája, a piaci viszonyokhoz képest lassú volt - általában két hónap telt el a limitálás és az eladásból származó összeg befizetése között - az árleszállítás sokszor tetemes volt, néha elérte az eredetileg limitált összeg felét. A malom hasznát nem minden esetben küldték a piacra, amikor a város rak15 A vízi malmokról ld. VERES L. 1982. 16 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/e. 883/1800.