Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
IPARFEJLŐDÉS
módon tisztességesen meg Készítettni, ezek mellé három fejér Kenyeret, egy köböl Miskoltzi jó ízű bort adni, diót, mogyorót, peretzet, retket és elegendő gyertyát." 124 A felszabadult inas (legény, segéd, szolgáló) köteles volt azonnal munkába állni. A céhmesternek előjoga volt a legények közötti válogatás. Ha igényelte, az új legény két hetet nála volt köteles dolgozni. A céhmester eldönthette, hogy továbbküldi, vagy a régi legényét ereszti el. A legény további munkahelyét a céhmester jelölte ki. A munkahely választásnál előnyt élvezett az a mester, akinél az inaséveit töltötte a legény. Ha a mester nem tartott rá igényt, akkor az özvegyek, vagy az idős mesterek választhattak. Ifjú mester általában csak 1-2 év után tarthatott legényt. 125 A legényeknek 2-4 év vándorlás és 1-2 év legénység volt kötelező. „A mesterlegény... a szükséges vándorlást előbb megtenni tartozik, a kézi művére szolgáló külömbféle bővebt ismereteknek és szükséges tapasztalatoknak megszerzése végett, mely vándorlást legalább három esztendeig folytatni köteleztetik", mondta ki az asztalosok szabályzata. 126 A fazekasoknál 2 év vándorlás és 2 év legénység volt kötelező. 127 Azonban a mesterek fiainak csak ennek felét kellett teljesíteni. A bodnárok privilégiuma szerint „a vándorlás során a legények kötelesek voltak az ún. céhes legények számára fenntartott szálláshelyeket (Herberge) felkeresni, mihelyt valahová munkavállalkozásra megérkeztek. Ilyenkor a céhmester jelölte ki számukra a fogadómestert, aki a megállapodás szerint a letöltött „szolgáló idő" után igazolólevelet (Kundschaft) adott, majd később az igazolást a legény vándorlókönyvébe bejegyezte. A Miskolcra érkezett legényeknek a XVIII. század elején 8 hónapot, majd ezt követően 6 hónapot volt kötelező egy-egy mesternél eltölteni. Távozásukat legalább két héttel korábban be kellett jelenteni. A céhek nagyobb része azonban csak a búcsúhéthez, vagyis az egyhetes felmondási időhöz ragaszkodott. Voltak azonban olyan céhek (szabók), amelyek a szezonális munkavégzés miatt a felmondást egyéb 124 HOM. HTD. I. 76.8.3. 125 HOM. HTD. I. 76.6.22. 126 HOM. HTD. I. 76.10.5. 127 VIDA G. 1999. 60. p.; HOM. HTD. I. 79.4.1.1.
