Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

Munkáját dicséri a reformátusok Kossuth utcai új templomának boltozata is.

89 A fazekasság sem tartozott Miskolc népesebb iparágai közé, azonban hatása Miskolc térségében nagyon jelentős volt ipartörténeti szempontból. Kisugárzásának köszönhetően jött létre a híres mezőcsáti díszkerámia készítő központ. A fazekascéh 1767-ben alakult meg a város 14 fazekasa közül 12 kezdeményezésére. Vélhetően a fazekasok korábban is rendelkezhettek privilégiummal. Erre utal a céhszabályzatot kiegészítő, azzal egy időben készült rendelkezések bevezető része, amely „...mostanság új privilégiumot nyert betsületes társaság"-nak nevezi a céhet és utal a céh életének korábbi gyakorlatára a legények alkalmazásával kapcsolatosan. A céh története során, 1767-1872 között 129 mestert vettek fel a szervezetbe, de egyszerre 9-15-nél több céhesmester nem dolgozott a városban.

90 Miskolc ipari struktúrájából a XVIII. századi létfontosságú és más mezővárosokban meglévő vegyipar teljes mértékben hiányzik. Az összeírások, a városi tanács jegyzőkönyvei csak egyetlen esetben tesznek említést szappanfőző és gyertyamártó mesterségről. 1745ben egy nagyváradi mester kívánt letelepedni Miskolcon. A vegyipar fontos iparágainak hiánya meglepő, hiszen a fejlett húsiparra, mint nyersanyagbázisra települhetett volna.

91 Úgy tűnik, hogy a világítóeszközök és a szappan előállítása döntően - mint a falvakban - háziiparszerűen történt. A különlegesebb szappanokat, a templomi gyertyákat pedig kereskedőktől szerezték be. A CÉHES IPAR Miskolc XVIII. századi ipara a századvégi manufaktúra alapítási kísérletektől eltekintve szinte teljes mértékben kézművesipar volt. Ezen belül az iparosok számát és a termelésértékesítés nagyságát szem előtt tartva a céhes ipar volt döntő jelentőségű. A korábban 89 MREJ. 3. k. 136, 150, 231. p. és 4. k. 8, 23, 42, 294. p. 90 VIDA G. 1999. 51. p.; B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 6. k. 591-592. p. 91 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 3. k. 242. p.