Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

egykori birtokai feletti fennhatóságot. Grassalkovich elismerte ugyan az 1744. évi szerződés érvényességét, de arra hivatkozva, hogy a korábbi magyar törvények tiltják a korona javainak elidegenítését, ragaszkodott a szerződés felülvizsgálatához. Miskolc újabb bécsi küldöttje (ezúttal egy bizonyos Sankfalusi [?] Steinicher János) útján próbálta meg a kamarát rávenni, hogy legalább az érvényben lévő szerződés lejártát (vagyis akkor 32 évet) várják ki, Mária Terézia azonban nem fogadta el az ajánlatot. Az 1755. augusztus 24-én létrejött szerződésben Miskolc elfogadta a kamara földbirtokosságát, adózó lakosságának visszahelyezését jobbágyi sorba. Grassalkovich valódi ultimátumot nyújtott Miskolcnak, amelynek nem adódott sok választási lehetősége, tudomásul vette a felkínált feltételeket. A döntésben nem kis szerepet játszottak felekezeti motívumok is. A városban meghatározó református többség feje felett lebegett ugyanis az 1750-es években újra kibontakozó rekatolizácó Damoklész kardja, s a miskolci protestánsok a szabad vallásgyakorlatért, a zaklatások elleni védelemért számítottak az uralkodónő 1755. május 24-én kelt oklevelének betartatására, mely javaik birtokában és szabad vallásgyakorlatukban meghagyta őket. (Az egri püspökség élén a XVIII. század első felében a „szokottnál is hevesebb protestánsgyűlöletéről ismert"

81 gróf Erdődy Gábor majd a szintén ellenreformációs irányzatot képviselő gróf Esterházy Károly állt, ami érthetővé teszi a miskolci protestánsok hozzáállását.) A kamarai szerződés megköttetésében óriási szerepe volt Grassalkovich Antal kamaraelnök személyes ambícióinak. Mindez abból is látszik, hogy a szegény sorból felemelkedett, a vagyon- és befolyásszerzésben rendkívüli képességekkel bíró gróf még abban az évben, Mária Terézia december 21-én kelt oklevelével 16 évre elzálogosította neki a diósgyőri uradalmat, a hozzá tartozó Miskolccal együtt.

82 A szerződés értelmében tehát különválasztották a város nemességét és jobbágyságát, előbbivel 1761. január elejétől számított 32 évre 25 81 KOSÁRY D. 1996. 72. p. 82 LEVELES E. 1929. 90. p.; Grassalkovich személyiségéről egykorúan érdekes jellemzést ad: RETTEGI Gy. 1970. 262-263. p. A kamarai szerződés egyes dokumentumait közölte: SZENDREI J. 1890. 452-458., 461-466. p.; vö. Emlékirat, 1875.; ismertetésére: SZENDREI J. 1904. 163., 496-503. p