Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

bizonyos „deputált szenátorok". 1794-ben döntött úgy a város, hogy azonos iccés edényeket kell készíteni a töltögetőknek, hogy a mérés hiteles legyen.

58 Ugyanezt az iccés edényt használták a kocsmákban is, s hamisítását - a többi hiteles mértékhez hasonlóan - szigorúan büntették. A szőlőtermelésben és a borászatban igen korán megjelent az árutermelés és a többlettermés értékesítésének a legfontosabb színtere: a kocsma. A kocsmák száma és tulajdonosa a szőlőterületekhez hasonlóan alakult; volt kocsmája az uradalomnak, az egyháznak, a nemesnek. A közösségi költségek fedezésére a falvaknak és városoknak is volt kocsmájuk, amit általában bérbe adtak. Miskolcon is ez volt a szokás, a kocsmát éves bérletre adták ki, minden esztendőben Sámuel napján.

59 A kocsma hasznának - azaz a bortermelés hasznának - a tulajdonosok közti szabályozására már igen korán megjelent a „korcsmáltatási jog". A jog lényege az volt, hogy mely kocsmák, milyen időpontokban mérhették a bort. A kiváltságok legmagasabb szintjén állt az a mezőváros, amelynek kocsmájában egész évben mérhették a bort, ilyen volt Miskolc is. A kocsmák hasznának elemzésekor válik világossá, hogy a kisebb szőlőterületen gazdálkodó szőlősgazdák, miért építették pincéik fölé a borházakat, itt gyakorolták ugyanis a számukra megengedett „korcsmáltatási jogot". A szőlőtermesztés mellett meg kell emlékeznünk a Miskolcra jellemző kertkultúra más gyümölcseiről is. A városban többek között a Meggyesalja utcanév is utal arra, hogy a meggyfák száma elérte a megörökítés szintjét, de hasonlóan kell értékelnünk a Kertész utca elnevezést is. Tanácshatározatból tudunk arról, hogy a szőlők alján szilvafák telepítéséhez kellett kihagyni területet. Az Avas gerincén telepített szilvások mellett a szőlők alján lévő gyümölcsösökről is kapunk hírt, jelentőségüket bizonyítja, hogy a szőlők védelmére kirendelt strázsák feladatai között ezeknek a gyümölcsösöknek a védelme is fel van sorolva. A tárgyalt korszakban központi irányítással kezdődött meg az eperfák telepítése, aminek nem a gyümölcs, hanem a selyemgubó volt a célja. A levéltári források között fennmaradt a város jelentése 58 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/c. Gazdasági ügyek 1794. 59 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. k. 488. p.