Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC
magisztrátus a város területén történő szállásépítést - a város lakhatósága érdekében - kénytelen volt megtiltani. A korszak második felében, ahogy a városon kívüli puszta földek és legelők mennyisége csökkent a szántók javára, egyre inkább az istállózó állattartás lett az uralkodó. Megfigyelhető, ahogy a város közszükségeinek előteremtésénél egyre nagyobb és egyre központibb helyet foglal el a széna, és annak porciózása, illetve a porciók városba szállítása, ami az istállózás elterjedését jelzi. A sertésállomány növekedése összefügg a kukoricatermelés növekedésével, és összefügg a városiasodással, a fogyasztás miatt. A sertéstartás kiszélesedésének mozgatója a kivitel mellett a népélelmezés. Megyénk az élenjáró sertéstartók közé tartozott, a makkos erdőkben folyt a tartás és a fejlődő kukoricatermelés is a sertéstenyésztést szolgálta. A megye többi részétől eltérően Miskolcon nem következik be a sertés piacra történő tartása, a piacokon és a vásárokon megjelenő igen sok disznó a megye más területeiről érkezik. A város lakosságának növekedése és a lakosság szerkezetének változása következtében a város, mint nagyfogyasztó lesz jelentős, ezt támasztja alá a feldolgozó hentes és mészáros ipar túlsúlya. A városban, saját felhasználásra, a sertéseket istállózó és nem legeltető módszerrel tartották. A legeltetés egyenesen tilos volt a közös legelőn, a város 1724-ben hozott határozata értelmében. A tilalom oka, hogy a sertések feltúrják és tönkreteszik a legelőt, a tilalom megszegőinek büntetése is igen szigorú, lelövik a sertéseket. 21 A lótartás a korszakban lassan ugyan, de megindul. Miskolcon a ló igásállatként való használata az elsődleges. A város kizárólag annyi lovat tartott, amennyi a katonai forspontozáshoz szükséges, sőt, volt eset, hogy béreltek kocsikat és kocsisokat a forspontozáshoz, hogy a majorságból ne vonják el a „szakembereknek" számító munkásokat. A ménesben történő szakszerű lótenyésztéssel a szomszédos Szirmabesenyőn foglalkoztak, ezeknek a lovaknak a vására zajlott Miskolcon. Az 1800. évi gazdasági bejáráson megvizitálták a városban lévő katonai célokat szolgáló lóistállókat is. A városban volt összesen 9 istálló, ebből 3 volt a város tulajdona, a többi a környező községek tulajdona volt. A vizitáció lehetővé teszi, hogy megismerkedjünk az egykorű lóistálló formájával, berendezésével. Sajnos az épületről 21 TÓTH P. 1981. 80. p.